Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Tánczos Vilmos Kolozsvár: A moldvai magyarok búcsúvezetői

A "deákság" intézményének felszámolása a két világháború között kezdődött, a kor nacionalista állam- és egyházpolitikájának szerves következményeként. A ia§i-i püspökség papneveldéjében tanult papok sorra bocsátottákbocsátják el a moldvai magyar falvakban működő "deákokat" vagy arra kötelezték-kötelezik őket, hogy kizárólag románul énekeljenek, imádkozzanak, tanítsanak. Azok, akik nem tudtak-tudnak románul, kenyér nélkül maradtakmaradnak. A Domokos Pál Péter könyvében "derék Bartis Józsefnek" említett, akkor 68 éves pusztinai öreg kántor

4 nem viselte el azt a megaláztatást, hogy kitették a "deáklakásból" és 1940-ben belehalt a bánatba.

5 Az 1940-es bécsi döntés rendkívül káros következményekkel járt Moldvában: a magyar szót, a magyar éneket rendeletileg tiltották ki a templomokból, ettől kezdve a "deákok" századokon át megőrzött magyar énekei, imádságai már csak családi környezetben (például halott mellett, karácsonyi kántáláskor stb.) hangzottak fel. A háború utáni viszonylag " szabadabb" időszakban, a magyar iskolák szervezése idején nem tiltották rendeletileg ugyan az anyanyelvi vallásosságot, de a kommunista terror nem kedvezett a magyar egyházi kultúra térhódításának. A templomokban itt-ott felhangzó magyar énekeket az ötvenes évek végére mindenütt betiltották. Ma a moldvai egyházmegye vallásos gyakorlatának nyelve, irányítási szelleme kizárólag román. A régi "deákok" archaikus eredetű, egyedülálló szépségű, a néprajztudomány számára még ma is meglepetéseket tartogató vallásos kultúrája azonban nem tűnt el egyik napról a másikra. A kenyerüket vesztett "deákok", majd ezek utódai, akiknek sohasem adatott meg, hogy közösségük előtt nyilvánosan anyanyelvükön imádkozhassanak, énekelhessenek, szűkebb családi, rokoni körben vagy a népi vallásosság megnyilvánulásainak különböző színterein egy ideig őrizték még e kultúra egy-egy elemét. A Kájoni-féle Cantionale Catholicum borzongató szépségű halotti énekei több moldvai faluban még ma is felhangzanak az éjszakai virrasztókban." A moldvai magyarok búcsúvezetői voltaképpen az egykori "deákok" utódainak tekinthetők: egyrészt őrzik ezek archaikus gyökerű, a csíksomlyói ferences kolostor szellemi hatásának nyomait mutató vallásos kultúráját, másrészt a hajdani "deákokhoz" hasonló funkciót töltenek be a moldvai magyarság vallásos életében. Megnyilatkozási lehetőségeik persze nagyon szűkreszabottak és szigorúan körülhatároltak (halottbúcsúztatás, halott mellett való imádkozás, szűk szomszédi-baráti kisközösségek imaalkalmai, búcsújárások szervezése és helyszínen történő irányítása). A továbbiakban a moldvai magyarság csíksomlyói búcsújárásáról szólunk, de hangsúlyoznunk kell, hogy a csángóság nagy számban van jelen az ugyancsak óriási vonzáskörzettel rendelkező máriaradnai és caçicai kegyhelyek bú150