Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún

korábban többen és aktívabban vettek részt, mint 1990-ben. 1985-ben például nemcsak a templom telt meg zsúfolásig péntek éjszaka, hanem a karzat, a rendház folyosója, a sekrestye és a lépcsők is. Az énekeket, imádságokat szinte egymás szavába vágva kezdték el az egyes csoportok, köztük románul beszélők is, akik lehettek moldvai csángók, de éppúgy román görögkatolikusok is. Azok a helybeliek, akik éveken át folyamatosan jelen voltak virrasztásokon, arról számoltak be, hogy ezeknek a román nyelvű csoportoknak a száma a nyolcvanas években egyre nőtt. 1990-ben péntek éjszaka "csak" a templom telt meg, és szombaton, amikor többen voltak, sem volt akkora zsúfoltság, mint öt év előtt. Lehetséges, hogy 1990-ben a látványosabb és fárasztóbb nappali programok meg a sokak által gyalogosan megtett út csökkentette a virrasztók számát; az is lehet, hogy a korábbiakhoz képest többen találtak szállást házaknál. Az éjszakai templom képe a szent-tc\ való találkozás formáinak különös, megkapó vegyülékét mutatja. A padokban zsúfoltan ülnek, némelyek gyertyát gyújtanak, és annak fényénél nézik énekeskönyvüket. Rózsafüzért imádkoznak, Mária-énekeket énekelnek, egy-egy pillanatra elcsendesednek, mígnem valaki újra elkezdi. Vannak, akik elbóbiskolnak, fejüket kezükre hajtják a padban, talán egy megkezdett ima folytatásaképpen, s amikor fölrebbennek, újra bekapcsolódnak abba, ami körülveszi őket. Vannak, akik a mellékoltárok lépcsőin takaróba burkolózva alusznak, vagy csak hasrafeküsznek csomagjuk mellett. Asszonyok, lányok egymáshoz kuporodnak, keveset mozdulnak; vagy kinyújtott lábbal szenderegnek az oltárlépcsőn ülve. Egy férfi éjjel kettőkor érkezett meg a negyven kilométerre fekvő Lövétéről, ahonnan gyalog indult útnak. Leült egy hátsó térdeplőre, hátravetett fejjel hamarosan elnyomta az álom. Vasárnapra virradóra a lépcsőfordulóban és a kóruson is sokan foglaltak helyet. Rövid időre otthagyott gyerekek őrzik a sarokba terített pokrócot, amíg a felnőtt családtag elmegy valamiért. Igyekeznek védeni az egyre összébb szoruló emberek között az értékes területet, mert ettől függ, lehet-e valamennyit pihenni az éjszaka. Van, aki kisszéket hoz, mások késő esete vagy kora reggel a templomban esznek. A templom terében a máskor oda nem illő cselekedetek is elfogadottak - kérdés, hogy ezeknek hol húzódnak a határai, s meddig bízzák rá az irányítók a virrasztókra betartásukat. A Mária-szoborhoz egész éjszaka mennek: egyik oldalon föl, a másikon le. Egyesek többet időznek ott, több tárgyat is elővesznek, amiket majd az otthonmaradottaknak visznek haza, fohászkodnak, mások megelégszenek azzal, hogy megcsókolják a szobor talpát. Szervezett, központi ájtatossággal nem találkoztam éjszaka. Amikor viszont szombatra virradó hajnalban elénekelték a székely himnuszt, felállt az egész templom. 141