Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún

tal nem volt tapasztalható egyen-öltönyös, s a zöldágakat bennfentesen fogni igyekvő, magasabb megbízatású férfiak sokasága (az óvatosabbak azért ennek ellenére igyekeztek minél kisebb feltűnést keltve filmezni, fényképezni). Nyíltan jelenhettek meg a kegyszerárusok, a várhatónál kisebb számban. Közöttük eggyel találkoztam, aki ólomból maga önti feszületeit. A hetvenéves, kőröspataki Kicsi Béla mondja szombaton hajnalban a Szenvedő Jézus kápolna sarkánál: "(Kitől tanulta ezt?) A Jóistentől azt mondhatom. (De valaki csak megmutatta?) "Nekem senki, soha. 13 hónapot feküdtem Marosvásárhelyen, vesével... S rózsafüzért az ágyba fekve kezdtem kötni, senki nem mutatta, csak úgy. ...És aztán próbálkoztam agyagba először belenyomtam egy korpuszt - de az agyag nem bírja a forró anyagot. Osztán akkor megpróbáltam a gipszet, az jó, a gipsz az száz darabot is kibír egy forma. (És hogy formázza meg?) Belenyomok egy ilyen testet, a gipszbe, mikor megkevertem, lágyat. Természetesen leolajozom azért, hogy ne ragadjon hozzá. Akkor kiszárítom a gipszet, egy 24 órát kell álljon benne. Akkor osztán kezdem önteni. (És ez ólom?) Ólom, azért, mert az alumíniumot nem tudom megolvasztani, kályhába nem olvad. Osztán a Jóisten mindig rendel. (Igen? De nem könnyű hozzájutni.) Nehéz, de mindig valahogy Szűzanya megsegít, mert benne bízom." Korábbi években voltak konfliktusai a milíciával, és árulni is kockázatosabb volt - most viszont százas tételekben rendelnek tőle papok, s nagyságtól függően 15-20-25 lejért árulja a feszületeket. "Na, mondjuk régebben nem is arra mentem, hogy keressek rajta. Hogy ne vesszen ki. Úgy tanított Márton Áron püspök úr..." Egy alkalommal bérmáláskor találkozott a püspökkel. "Meglátott, kérdezte: hát maga foglalkozik ilyesmivel? Hát, mondom, igen. No, azt mondja, nyugodtan csinálja, akárhol vagyok bérmálni, jöjjön, áruljon. Igaz, azt mondja, a hatóságtól egy kicsit tartson, mi nem tiltsuk. Nem is tiltották soha." Specialistáknak tekinthetők az árusok is. Autókkal érkeztek csütörtökpéntek folyamán, szombaton és vasárnap voltak a legtöbben. Jöttek korondi fazekasok, udvarhelyi játék- és bizsuárusok, egyházi kegyszerárusok, újságárusok, - ruhafélét nemigen láttam. Hétfőig csak egy cukorkaárus tartott ki, a többiek hazamentek. Közöttük nyilván többen voltak olyanok, akiket munkahely várt, s a hétvégén, szabad idejükben juthattak kiegészítő keresethez. Árusítással is foglalkoztak a cigányok: egy páran az erdő szélén zöldágakat vágtak, s a Kálvária tetején, a kápolnáknál néhány lejért adták az embereknek. Ezzel korábban nem találkoztam, akinél 1985-ben zöldág volt, az rendszerint vagy maga vágta a bokrokról, vagy kapta valakitől. Ismert a cigányok ambivalens viszonya a fényképezéshez: egyfelől igyekeznek kitérni előle, elfordulnak, eltakarják az arcukat, másfelől kedvvel állnak oda a kame137