Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún

vagy sokadszor van ott, aki a semleges kívülálló nyugalmát mondhatja magá­énak, vagy aki keresztényként vagy hívőként maga is érintett a kegyhely által. Aki részletadatokat keres tágabb témájához, az mást lát meg, s amit meglát, abból mást rögzít, mint aki számára fontos értékeket (szövegeket, énekeket, imakönyveket, búcsúfiát, stb.) keres. Jómagam a búcsúban (1990-ben másod­szor) egyszerre igyekeztem külső megfigyelő és résztvevő lenni, s a lehető legtöbbet meglátni abból, ahogyan az emberi világok találkozása egymással és a természetfölöttivel megvalósul. Eközben szembe kellett néznem azzal, hogy a búcsúról való beszéd ideje nem a búcsú - ám a búcsúban való részvé­telnek egyik összetevője az emlékezés és emlékeztetés, a viszonyítás régiek­hez, másokhoz. Beszélgetéseim során erre tekintettel kellett lennem: nemigen hozhattam létre olyan helyzeteket, amelyekben a résztvevők túlságosan kibil­lennek búcsújáró szerepükből. Ezért ami itt következik, az nem az úgyneve­zett "objektív valóság" (ilyet nehéz is volna elképzelni), hanem inkább egy objektív a valóságra. 16 Mi adja meg az 1990-es csíksomlyói pünkösdi búcsú egyediségét? Az, hogy 1949 óta most nyílt először alkalom arra, hogy a résztvevők megvalósít­hassák a búcsúnak egy teljes, nyilvános és szabad formáját. (Ezúttal nem foglalkozom történeti kérdésekkel: azzal, hogy mióta járnak Somlyóra búcsú­sok, sem a kegyhellyel, annak épületeivel stb., sem azzal, hogy a korábbi év­századokban mikor milyen megszakítások után éledt újjá a csíksomlyói bú­csú. Ez utóbbival kapcsolatban csak egy jelenségre érdemes utalni: az 1990­ben megjelent kiadványok szinte kivétel nélkül a somlyói búcsú négy évszá­zados folytonosságát emelték ki, 17 s magam ebben a fontosság, s ezen keresz­tül az identitás kifejezésének jelét látom.) A teljesség sok, korábban titkolt vagy tiltott elem felelevenítését jelenti, amit az egyházi elöljárók és a búcsújá­rók a maguk (nem mindig egybevágó) emlékei és elképzelései alapján egya­ránt szorgalmaztak. A nyilvánosság visszahódítása következtében a búcsú annak közvetlen terén túl a szomszédos Csíkszeredára, és az erre az alkalom­ra megjelent kiadványokon, újságcikkeken 18 , a televízión és a rádión keresz­tül 19 még szélesebb körre terjesztette ki a búcsú "elérhetőségét", valamint felkínálta a lehetőségét annak, hogy a búcsú önmagán túlmutatva a katolikus magyarok kollektív, tömeges megmutatkozásává váljék ország-világ előtt, s ezzel mind a magyar, mind a katolikus identitástudatot erősíthesse 20 . A szabad ünneplést fél évvel a romániai politikai fordulat után sok, már nem létező féle­lem és még létező remény tette lehetővé, s az, hogy az ellenőrzés és a bürok­rácia szerkezetei már és még nem akadályozták lényegesen az egyéni és cso­portos kezdeményezéseket. A teljes, nyilvános és szabad ünneplés felelevenített, vagyis aktualizált olyan hagyományokat, amelyek folyamatos átadására addig nem volt lehető­132

Next

/
Thumbnails
Contents