Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

P. Szigeti Tibor Oros OSB (1963–1991) Győr: Bencések a néprajz szolgálatában

Sokkal nagyobb jelentőségű Szeder Fábiánnak a magyar nyelv területén végzett munkálkodása. Ez volt az a terület, ahol otthonosan érezte magát. Munkálkodása három csoportba foglalható: A palócokról írt cikkei, nyelvtani, stilisztikai és végül szótári munkálkodásai. Nyelvünk szókincsének egységes fejlődését és gyarapodását Guzmitscsal együtt a tájszavak gyűjtésétől várta, és ezért hívta fel a figyelmet a palócokra. "Szeder Fábiánt méltán a palócz nyelv ismertetőjének fogja hálával nevezni a késő maradék." (Tud. Gyűjt. 1835. II. 42. lap) - Három, a Tud. Gyűjteményben megjelent cikkben foglalkozik a palócokkal. A Palóczok című értekezésben felhívja a figyelmet erre az érdekes népcsoportra, ugyanakkor buzdít a szavak gyűjtésére. Sajátságos felfogása, hogy nem palóc nyelvjárásról beszél, hanem a palóc nyelvről. Harmadik értekezésének egyik címe ugyan már a palóc magyarságról (dialektusról) szól, de itt is megjegyzi, hogy nyelvünkben tulajdonképpen dialektus nincsen. Ő egészen mást ért a dialektus mai fogalmán. Értekezésének bevezetésében e nyelvet ismerteti és nagy vonásokban megállapítja a különbséget közte és az irodalmi nyelv között. Ő maga is összeállított egy kis palóc szógyűjteményt. Cikkének vége már néprajzi célokat szolgál: leírja a palócok házát, viseletüket, foglalkozásukat, játékaikat és lelkületüket. A palócokról alkotott sajátos véleményéről tesz tanúságot másik cikke: A palóczokról eredetükre és a Pannóniába való jövetelükre nézve. Azt bizonyítja ebben az értekezésben, hogy a palócok a magyarokkal együtt jöttek be Pannóniába, mert ha később jöttek volna, akkor arról kellene lenni adatunknak. Eredeti lakóhelyüket illetően Dugonicshoz szegődik, aki szerint a Tanais vidékén laktak. A magyarok itt győzték le őket, és mint alattvalókat hozták magukkal Pannóniába. Itteni letelepedésük után a Mátraalja lett a hazájuk. Eredetükre nézve azonban egyek a magyarokkal, mert a nyelvük is egy. Tehát Szeder a nyelv egységéből faji egységre is következtet. Ha nyelvük más lett volna, - folytatja - lehetetlen, hogy ez teljesen kiveszett volna. Amikor a magyar nyelvbeli dialektusokról beszél, már nem palóc nyelvről, hanem dialektusról, bár itt is kiemeli, hogy nyelvünkben szoros értelemben vett dialektusok nincsenek. Különleges felfogásáról tanúskodik, hogy ebben a cikkben az író, a közönséges és palóc magyarságot vizsgálta hangtani szempontból és különösen négy fő sajátosságot említ meg. Igen bizonytalan a közönséges nyelv meghatározása, mert említést tesz e cikkében a göcseji és Csongrád-vidéki ő-ző kiejtésről is. Érdekes ezen értekezésnek a célja is: azt igyekszik kimutatni, hogy nyelvünk belsőképpen tiszta és hibátlan, tehát ezekből (a közönséges és palóc magyarságból) merítheti az adatokat nyelvünk "tsinosítására", sőt "egyformán alkalmasak írói nyelvre átváltozni". 114