Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Medgyesy S. Norbert: A perenyei halottvirrasztó és 17–18. századi énekei Bejczi Józsefné Hittaller Anna (1928–2015), Perenye előénekese, a verasztó éltetője emlékének
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Az ének dallama az Édes Jézus, neked élek... közismert Oltáriszentség-ének- kel (Éneklő Egyház 182) rokonítható. Lajtha László hívta fel a figyelmet, hogy itt a 4+4 szótagot a népi gyakorlat nem 4/4-es ritmusban, hanem 5/8-os ritmusban énekli. Ugyanez érvényes az Ó, egeknek Királynéja... énekre is. A megható szépségű záró versszak könyörgése így szól: „Tárd nekik szent pallástodat, / És irgalmas két karodat...” A szöveg minden bizonnyal a Köpönyeges Mária középkori, az egész Kárpát-medencében elterjedt képtípusra utal, amely azt ábrázolja, hogy Mária a kitárt palástja alá fogadja a bűnösöket, rangtól és életkortól függetlenül.47 Összefoglalás Összegzésként elmondható, hogy a vasi Perenye hagyományában a temetői halottasház felépítése, 1968 után is, mind a mai napig fennmaradt a halottvirrasztó szokása. A faluban még élő sok halottas népének közül tanulmányunkban csupán a virrasztóhoz kötődő énekeket és dallamukat vizsgáltuk. Perenyében a verasztót már nem a tisztaszobában tartják, hanem a falu Szent Ágota-templo- mában. E paraliturgikus szertartást az előénekes vezeti a temetés előtti estén. Általában egy órán keresztül tart a fohászkodás. A nyitóének után mindig a fájdalmas olvasót mondják el, padsoronként felváltva. Az énekes búcsúztatót esti imádságok és az őrangyala zárja. Illyés István Halottas Énekek A' Szomorú Temetések alkalmatosságára (Nagyszombat, 1693) című énekeskönyve későbbi kiadásainak hatása már nem mutatható ki a perenyei közösség hagyományában. A verasztó kiemelten szép és megható részét képezi a halott nevében az előénekesek által elénekelt búcsúzó ének, amelynek szövegét a halott életkorának, családi állapotának, rokonságának és foglalkozásának megfelelően mindig az előénekes írja meg. A mintaszövegeket a Szombathelyen 4. alkalommal 1928-ban kiadott, (egyébként 1884-ben jóváhagyott), Barabás István kántortanító által szerkesztett Temetőkönyv nyújtja. A verasztó ban jelenleg is alkalmazott szövegek Bejczi Józsefné Hittaller Anna (1928-2015) kiváló költői és énekvezetői tehetségű előénekes- től, az ő kéziratos hagyatékából származnak. A halottvirrasztó hagyományában a legtöbb dallam a 17-18. századból származik, pl. az Eheu, quid homines sumus... dallamgerincén megszólaltatva. A szövegek közül a legősibb az Ó, keserves jajszó, mindnyájan meghalunk... kezdetű, intő tanítású ének, amelynek első versszakát a Kájoni János által szerkesztett és Csíksomlyón 1676-ban kiadott Cantionale Cathiolicum lapjain olvashatjuk elsőként. Az Ó, egeknek Királynéja... kezdetű, Maria Advocata-ének nagy ambitusú, 19. század eleji 47 E képtípusról szóló összefoglaló mű: Gombosi 2008. 837
