Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Vallástalan és nőtlen, öreg vő. Ma tudom, hogy csak Mária maradt, Szívemet most már csak Mária lássa Óh, Mária, ma úgy zeng a szivem... Óh, Mária, Élet, giling-galang, Áldassál, hogy ma találkoztam véled.. Dienes Valéria szintén a nyugat szellemi köréhez tartozott. Erős materialista szemlélettel tekintett a világra, mint tudós filozófus, majd - egy vallomása szerint - Mária révén részesült a hit kegyelmében. Gyönyörű versében, a Magnificatban hálaéneket zeng mindezért: „Magasztalja lelkem az én Uramat, örvendezve élek szárnyai alatt, szolgálója lettem, lepillantott rám, alázattal zengi dicséretét szám...’’ Az ő szövegével énekeljük ma is ezt az istendicséretet, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásakor hangzik el az evangéliumban (Lk. l,47-55).12 A piarista Sík Sándort, a modern papköltőt már idéztem a Mária-virágmotí- vum kapcsán, ezúttal Az Andocsi Máriához című versét említem meg, amely „A magyar búcsújárók éneke 1920-ban” alcímet kapta a trianoni tragédiára utalva. Emlékezetes sorai (Koldusboton, törött mankón / Jövünk búcsút járni, /Szűzmáriás magyaroknak/Kopott unokái...) a 2004-es gyászos emlékű december 5-i népszavazás utáni esztendőben a csíksomlyói búcsún súlyos erővel szólaltak meg a szertartás szónoka, Hajdó István gyergyószentmiklósi esperes ajkán - örökre emlékeztetve megkopott hitű nemzetünk tragikus mulasztására. Dsida Jenő a Mária szobra a kertben című versében a Mária-tisztelet fogyatkozásáról, a hitetlenség burjánzásának keserűségéről ír, Nagyasszonyunkra utalva kesergi: Mária „az embereknek Krisztust adott”, s Mária „az emberek közt elhagyott”. Juhász Gyulát a legmáriásabb poétának tartják, akinek pályáját hűséges múzsaként és segítőtársként kísérte a Szűzanya (Egy régi novicius). Májusi áhítat című költeményéből idézek: „Bizony ma újra megtérek tehozzád Hajnali csillag, szép Szűz Mária. Bizony ma neked fonok földi rózsát Én, földi bűnök, bánatok fia.... Ma érces és bízó litániában Elzengem újra minden nevedet, Én, mindig bánatos, rossz gyermeked...” (Májusi áhítat) 22 Éneklő Egyház i. m. 314. 795
