Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Novák László Ferenc: Sírjelölési szokások. A fejfa
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. „emberhüen” vagy stilizált formában mutatkozik meg az ember alakúság, mint szimbolikus emberszobor. Legszebb példányai ismeretesek a Duna-Tisza közén Tószegről, Dunapatajról, Kunszentmiklósról, Tassról, Szabadszállásról, s a Körös-Tisza folyó vidékén, Békésről, Hódmezővásárhelyről (2-7. kép). Ehhez a típushoz tartoznak a széles körben elterjedt gombos fák, gombfák is (pl. Cece, Börvely, Nagykőrös, Cegléd, Abony), szimbolizálva az ember fejét és törzsét (8. kép).5 A fejfa a XVIII. században lassan terjedhetett el. A vallási békétlenség, ellenségeskedés akadályozta alkalmazásukat, ellentétben a homogén, egységes református településekkel, mint Nagykőrös, Szabadszállás. II. József Habsburg uralkodó vallási türelmi rendelete (Edictum Tolerantiae) 1781-ben lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást, a temetők védelmét, ahol bárki bármiféle sírjelet állíthatott. A királyi rendelet azonban csak lassan jutott érvényre. Például Pest vármegye hatósága 1788-ban körrendeletében utasította a helységeket a türelmi rendelet betartására. Még 1791-ben is hasonlóképpen kellett intézkednie. A temetőcsőszök kötelességévé tették, hogy „szüntelenül ott lakván, mind a’fáknak megtartására vigyázni, mind a’ sirhellyeknek ki mutatásában foga' királyi parantsolat szerént el járni [...] Melly szabott rendelés ellen ha mégis valaki akar az élő, akar a’főtől való fákban [...] kárt tenni, büntetést semmiképpen el nem kerüli’’.6 A fejfára utaló legkorábbi adat 1661-ből ismeretes Kozmatelkéről, ahol Bar- csay Ákos erdélyi fejedelem sírjára állítottak fejfát. Másik korai adat 1678-ban bukkan fel a székelyföldi - nyárádmenti - Nyárádszentannán, ahol „feje felett való fa” kerül említésre.7 A XVIII. században már számos adat ismeretes rávonatkozóan. Nagykőrösön, egy szolga sírjára „fejéhez való fát” állítottak 1739-ben. Kecskeméten 1755-ben említenek „fejéhez való fát”, Szabadszálláson pedig 1760-ban „Főtől való fát” faragtattak a sírra. Nagykőrösön a tekintélyes református lelkész 1759 januárjában halt meg, s a temettetési költségeket a város fedezte: „Meg holt Tiszt Csáti Dániel Úr sírjához fűtűi való fának el hozván Szabó Mihálytúl, és annak az Agasjnajk árát praetendelván rajtam [...] fizettem érette Feleségének egy for 1.” - jegyezték fel 1759. január 22-én a számadáskönyvben.8 Tehát faoszlopból, az építkezéshez is használt - a tetőszerkezetet is tartó - „ágasfát” faragták meg fejfának. Ugyancsak Nagykőrös város tekintélyes nótáriusát, Cseh Mihályt 1771-ben temették el közköltségen, ezért a 5 Novák 1982; Novák 2005; Uő. 2015. 6 Novák 1978. 7 Balassa 1989. 8 MNL PML Nagykőrös Város Számadáskönyv 1758/59. 748
