Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Puskás Bernadett: Két kárpátaljai fatemplom és ikonosztázaik
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. keretező szakállal, olyan stílusjegyekkel, amely a Lemberg mellett működő kisebb műhelyek stílusához igazodnak. A mester ugyanakkor szabadon át is fogalmazza mintáinak egyes elemeit. A Pantokrátor ikonon a felhőt, amelyen a krisztusi trónus áll, kerubfejek díszítik, így áttételesen még visszautal az egykori Dicsőséges Megváltó ikonográfiái típus mandorlájára. A trónus mellől további angyal alakok tekintenek ki.24 A külső viszonylagosan rendezett állapotával ellentétben a templombelső azt tükrözi, hogy megfelelő képzettség és anyagi források nélkül, néhol nem éppen pozitív és eközben visszafordíthatatlan beavatkozások érték a kárpátaljai templomokat és berendezésüket. Uzsokon a 18. század közepén, a jelenlegi templom felállítása után tipikus négysoros ikonosztáz készült. Keretformái és díszítőelemei a 18. század közepére, második harmadára jellemzőek. Bohumil Vavrousek cseh tanító és amatőr fényképész 1928-as publikációjában közölt fekete-fehér felvétele nyomán bizonyosra vehető, hogy már a 20. század elejére az ikonosztáz eredeti ritmusa és a hangsúlyos vízszintes tagolása megváltozott. Feltehetően egy utólag az ünnepsorba beillesztett keskenyebb ikon miatt bontották meg rendjét, az eredeti központi ikont áthelyezve magasabbra.25 Ezt a megoldást viszonylag ritkán alkalmazták, inkább valamilyen különleges ikon beépítése érdekében (mint például Máriapócson a kegyképet elhelyezve az ikonosztázban), itt ennek egyelőre nincs ilyen magyarázata, hacsak nem az új ikon adományozója kötötte ki ezt a feltételt. Az áthelyezés ellenére az ikonosztáz eredeti struktúrája jól felismerhető. A 18. század első felében, kárpátaljai ikonosztázok barokk konstrukcióinak megfelelően, általánossá vált a vízszintes osztás, a párkányok dominálnak benne, amelyek világosan tagolják az építményt a hagyományos ünnepsorra és apostolsorra. A függőleges tengelyek még nem állnak össze olyan pontosan, ahogy a későbbi ikonosztázokon. Kétoldalt hat-hat ünnepikon került elhelyezésre, ezek szélesebbek a felettük álló apostol-ikonoknál. A faragott elválasztó oszlopok ritmusa így nem illeszkedik egymáshoz a két sorban, ami szintén a vízszintes tengelyeket erősíti. A nagy architekturális keretekbe illesztett széles alapképek, amelyek mellékoltár jellegű stipeseken állnak, szintén önálló sor benyomását adják. Galícia vezető központjaiban hasonló - tulajdonképpen késő reneszánsz - ikonfrízeket hordozó, párkányos szerkezeteket majdnem ötven évvel korábban építettek.26 De a Munkácsi egyházmegyében még a 18. század második felében sem volt jellemző az a konstrukció, amely a barokk dinamizmusát tükrözve, megtört párkányokból alkotott, lépcsőzetesen emelkedő sorokból 24 Puskás i. m. 94. 25 Vavrouáek 2009, 9. 26 ОвсШчук 1991, 184-195. 688
