Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Perger Gyula: Egy 20. századi kegyhely barokk narratívái
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. csillag volt.”33 Sajátos, hogy éppen a kép későbbi, 1947. augusztusi, tényleges meggyalázása tette hivatalosan is kegyképpé, s így búcsújáró hellyé a kiskúti Madonnát (6. kép). Szelestey Béla visszaemlékezése szerint:,, Szombati nap volt. Verőfényes szombati nap. [...] A szentély közvetlen közelében két asszony ült a vízparton az esti órákban. Gede Jenöné, az egyik kiskúti gépész felesége, és Juhász Gyuláné. Nem fürödtek, csak napoztak és beszélgettek. És nézték az esetleges fürdözö- ket. Egyszer csak egy öreg gyárvárosi férfi rohan oda hozzájuk. Grétsch Mihálynak hívták. 23 évvel azelőtt MÁV állomás elöljáró volt, azóta nyugalomban élt. Gyárvárosban lakott, naponta elsétált az Iparcsatorna partjára és hazafelé tartva szinte naponta odajárult egy rövid köszöntésre az őrnagy Mária-képe elé. így tett ezen az emlékezetes szombaton, aug. 9-én, az Úrnak 1947-ik esztendejében is. A szentélyhez érve fel sem nézett, hanem keresztet vetett magára és elkezdett imádkozni. Csak ima közben vetődött a pillantása felfelé és csak akkor fedezte fel, hogy a képráma ajtaja nyitva, üvegje betörve, a kép helye üres. Azonnal körüljáratta tekintetét és jobbra vagy három lépésnyire megpillantotta a kettéhasított képet. A kép egyik fele, amelyiken a Szűzanya arca volt, simán nyugodott a földön, míg a másik fele - amelyiken a szív táján egy kereszt volt fölhajlódva a visszáját mutatta. A két részt alig tartotta össze egy keskeny rész. A kép mellett a ráma darabjai, közelebb a szentélyhez az ösz- szetört márvány emléktáblák roncsai éktelenítették a csatateret. Itt valami megdöbbentő esemény történt... Nem nyúlt semmihez sem, hanem sietett fel az Iparcsatorna partjára a szörnyű hírrel. Gondolta, valakit csak talál ott, akikre rábízhatja a megdöbbentő újságot. Úgy is volt. Keserűen törtek ki szájából a szavak:- Meggyalázták a Mária-képet. Ott fekszik kettéhasítva a földön, nem messze a kápolnafülkétől! Nem sokan hallották a szomorú hírt, de ahova csak eljutott, ott a jókedvnek, vidámságnak egyszeriben vége lett. Dermedtség ült ki az arcokra, könnybe borultak a szemek. És akaratlanul is ökölbe szorultak a kezek. Egy nő térdre borult és úgy fejezte ki bánatát. Aztán megindultak a szörnyű tett színhelyére. Gedéné és Juhászné voltak az elsők, akik a helyszínre értek. A többieknek fel kellett előbb öltözködniök. El voltak készülve a szörnyű látványra, de mégis földbe gyökerezett a lábuk, amikor a meggyalázott Madonna-képet ott látták a porban heverni. A felismerik GYEL. Hagyatékok, letétek. Szelestey Béla hagyaték. Szent Imre plébánia V. Akiskúti szentély története 82. 664
