Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Perger Gyula: Egy 20. századi kegyhely barokk narratívái
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Mi történt? A barna héj elnyeli a fényt, nem kergeti vissza. Megleltem a magyarázatot. Néhány méter magasságban, nyírfa keretben, üveglappal takarva festmény simult a fához. A Boldogságos Szűz egyszerű képe. Alul agancsdíszbe foglaltan kis olajmécses pislákolt, égését inkább csak sejteni lehetett, mint látni. A Madonna a kis Jézust tartotta a karján. Ajkán az anya boldog mosolya látszott. Tömegcikknek készülhetett e bájos ékesség, alkotójában több volt a hívő rajongása, mint a hívő ihlete. De a vallásos képzelet kiszínezi a hiányokat, a katolikus léleknek minden alakban gyönyörű a Szent Szűz. Durván összerótt feszületében a remete és a Golgota keresztjét látja. Lent, fehér márványlapon aranybetűkből ragyogott e két szó: „Mária segített. ” Az ébredő természet halk csendjében különös meghatottság kerített hatalmába. Talán az a bizonyos felmagasztosulás fogott el, amely a hit szárnyán pehelyként emeli fel az embert a magasságba és elszaggat minden kínzó földi kapcsolatot. Megszűntek az álnok agyarkodások, elrepültek a piramissá nőtt gondok, adósság és kamatgyötrelmek, eltűnt a kétségbeejtő jövő, káprázatos színben az Isten végtelensége lebegett körül. „Mária segített”, harsogta bele a fehér kő a liget némaságába. „Mária segített”, zengték a himnuszt a pattanó rügyek, fakadó levelek, búgó vadgalambok. Nem kerestem, ki hozta ide e kedves romantikát. Ott volt, vele együtt a katolikus hit költészete és fenséges misztériuma. A városból lágyan érkező harangszó, a változatos madárének az őskeresztény kegyhelyek hangulatát varázsolta köré. Sokan térdeltek már előtte, a szenvedés mennyi panasza hullott már lába elé! Megtudtam, egy apa boldogságát, gyermeke visszanyert életét hirdeti a Madonna-kép. A válságos napokban nagybetege szobájában előtte imádkozott. Meggyógyult a féltett kincs, eget kért a szülő hálája. (Kiemelés tőlem: P. Gy.) De másoknak a lelke is tele lehet forró köszönettel, mert örökké friss virágok övezik a nyírfakeretet. Csontot fagyasztó hidegben is illatoznak rajta drága rózsák, a tavasz szerény hírnöke: az ibolya, a nyár pompás szekfűi. az ősz halvány fehérségei mindig fölkeresik, mindig elborítják. Azonban még neki is akadt ellensége. Valaki kommunista mondásokat firkált eléje... a térdeplőre. Mintha a gyerek nyilazná a holdvilágot. Az eső rég lemosta, a nap kiszippantotta a káromló szavakat. Pál talán már a Saul is. Az ő lelke bizonyosan érzi már, hogy aki hozzáfordult, aki hitt a jóságban, azon Mária segített.”15 15 Sípos Mihály: A kiskúti Madonna, Győri Katholikus Tudósító V. évfolyam 5. szám. 1933. május. 3-4. 657
