Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Klestenitz Tibor: Vallásosság és hitélet Magyarországon – a katolikus nagygyűlések tükrében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. ról beszélt, hogy az ellenfelekkel szemben egyedül a meggyőzés eszközeit lehet alkalmazni. Csak akkor lehet másokat javítani, ha mi magunkkal már készen vagyunk50 - mondta. A vidéki és városi tömegek pasztorációjának kérdései A nép pasztorációjának kérdését 1906-tól övezte nagyobb figyelem, amiben talán az előző év belpolitikai válsága is szerepet játszhatott. A jó példát a pécsi püspökség jelenthette, ahol 1845 óta működött az egyházmegyés papok missziós értekezlete. Romaisz Ferenc baranyanádasdi plébános a nagygyűlésen arra hívta fel a figyelmet, hogy óvakodni kell a sablonos pasztorációtól, mert ez a nép ellanyhulásához vezethet. A körülmények változására hivatkozva sürgette, hogy világi papok is vállaljanak missziós munkát, mert kevés a szerzetes. „A magyar egyházi viszonyokat mai napig befolyásolja még a múlt, amelyben a pap, mint a nemesség tagja, távol állott a néptől”51 - mondta, ezért szerinte a misszió a világi papoknak is a javára válik. Egyesek arra is felhívták a figyelmet, hogy a nép vallási műveltségének emelése a visszaélések megakadályozása szempontjából is fontos. Sziklay János hírlapíró szerint például „kufár lelkek a nép vallásosságából csinálnak jövedelmező, de gonosz üzletet [...] az ezerféle költött csodák, pazarul ígért búcsúk és üdvösségek árán egyéb hittani tévelyeg és babonákkal töltik meg a nép lelkét.” Ezért követelte, hogy a katolikusok olcsó, de jó könyveket adjanak ki a veszély ellensúlyozására.52 A többnyire általánosságokban mozgó felszólalások után az áttörést valójában csak az utolsó, 1913-as nagygyűlés hozta meg, ahol Révész István kecskeméti plébános szembesítette hallgatóságát az alföldi lelkipásztorkodás gondjaival. Itt, főleg a tanyavilágban, templomok és papok hiányában, óriási tömegek veszítették el az érintkezést az egyházzal, az elhanyagoltság pedig - Révész szavaival élve — sokakat taszított kárhozatba. A püspökök anyagi erejét nem ítélte elegendőnek a problémák megoldására, ezért az állam segítségét kérte, természetesen „hazafias” indoklás segítségével: a színmagyar Alföld is segítséget érdemel, nem csak a „hálátlan” nemzetiségi peremvidékek - mondta.53 A városi népesség megszólítása szintén komoly nehézségeket jelentett, ezért a katolikusok különböző fortélyokat igyekeztek alkalmazni. Ilyen volt például a Regisi Szent Ferenc Egyesület munkája, amely elsősorban a vadházasságok 50 Alkotmány, 1910. nov. 15. 11. 51 Alkotmány, 1906. szept. 25. 14. 52 Alkotmány, 1906. szept. 25. 15. 53 Alkotmány, 1913. nov. 12. 11. 58
