Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Papp GY. László: Visszaemlékezések Szentábrahám hagyományairól és népszokásairól
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. fajta művirág. Időnként azzal ugrattak a nagyobbak, hogy vigyázzunk, nehogy megtámadjanak a kecskék. Aki ilyen bokrétát kapott, annak kötelessége volt. Május elsején májusfát (a kisebbek) és zöldágat (bükköt a nagyobbak) állítani a bokrétázó leány(ká)nál. A locsolás egyik átkos velejárója volt a nagyobbak számára az italozás. A fiatalkorú, járatlan ifjúság komoly próbatételre számíthatott a tömény alkohol fogyasztása rendjén, de ennél még nehezebb helyzetbe sodorta magát, ha meny- nyiséget és ráadásul vegyítve (bor-pálinka) ivott. Nem ritkán egyeseket haza kellett „szállítani”, jobb esetben vezetni. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy véleményt alkossak a hagyomány, vagy szokás fenntartásával kapcsolatosan. Tény, hogy minden hagyományt érdemes megőriznünk, de tegyük nyomban hozzá: a lehető legtisztábban. Szüleim úgy emlékeznek, hogy gyermekkorukban a kölnis locsolkodás javában divatos volt és arról soha nem meséltek, hogy valaha tiszta vízzel gyakorolták volna szentábrahámi viszonylatban a húsvéti locsolkodást. Édesapám, aki 84. éves - szintén kellemetlenül emlékszik vissza a locsolkodással egybekötött italozásra. Talán ez az egyetlen kifogásolható gyakorlat, ami hozzátapadt a locsolkodás szokásához. Ez viszont nem csak szentábrahámi hagyomány. Hagyomány és gyülekezeti élet Amikor 2011-ben, a templom kétszáz éves évfordulója alkalmával összegyűjtöttem a gyülekezeti élet írásos történetét, alkalmam volt arra is, hogy betekintést nyerjek közvetlen őseim vallásos életébe. Ennek rendjén több korrajzot is olvastam a lelkészek tollából, ahol szinte folyamatosan tájékozódhattam arról, hogy miként jelent meg, vagy távozott életükből a hagyomány, népszokás, vagy éppen viselet. Ezzel kapcsolatosan írja a lelkész 1941-ben, hogy „Egyetlen népszokás sincs már falunkban. Még a lakodalmi, jó ízű rigmusozás is teljesen kimaradt. Kötelességszerűen elvárják az esküvőben megjelenő belső emberektől, hogy pohárköszöntőket mondjanak. A lelkész próbálta visszahozni a régi szokást, de nem sikerült neki, mert nincs vállalkozó rá.”12 Fenntartással kell fogadnunk a sarkított kijelentéseket, viszont egyértelműnek mondható, hogy már ifjú koromban is alig létezett egy-két férfi, aki rendszeresen népviseletben jelent meg a templomban. A szokások, vagyis a korábban népinek mondott hagyományok sok tekintetben „átírásra” kerültek. Finomabban fogalmazva azt mondhatom, hogy új tartalommal töltötte meg a változó kor. Egy példa a sok közül: már nem használnak locsoló üveget, hanem a könnyen kezelhető spray vette át helyét. 12 Lelkészi Jelentés: 1941. 575
