Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Béres István: Tradíció és modernitás a bencés oblátusok közösségében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. nem csak földrajzi értelemben.28 Az egyes obláták/oblátusok esetében több ok is szerepet játszhat egyszerre, és nem mindig jelölhető meg egyetlen fő impulzus. Összetett ez a merítési tartomány ahonnan jönnek, de ennek ellenére jól strukturálható.29 A két leglényegesebb kérdés mégis az, hogy milyen magánéleti vagy spirituális kihívásra jelent meg ez az individuális válasz életük egy pillanatában, illetve az oblációjuk (oblatio = felajánlás), és az ő csoporttá szerveződésük milyen válasz az egyház életében megjelenő kihívásokra? Az oblátusság, mint a többi, korábban szintén ellehetetlenített harmadrend, új vallásos identitást kialakító erőként lépett fel a kilencvenes évek elején. Ezzel nem voltak egyedül, mert ekkortájt számos más, hasonló szándékkal megjelenő csoportosulás is feltűnt, hogy az ismét szabaddá váló vallásgyakorlás kínálati piacát növeljék. Erre azért is szükség volt, mert a hagyományos plébániai keretben működő „régi típusú” vallásos egyesületek elvesztették vonzásukat a másfajta intenciókkal rendelkező - és általában fiatalabb - hívek számára. Igyekeztek „új színt” vinni a közösségközpontú vallási életbe30 a szerzetesrendek harmadrendjei. Az ezek iránt érdeklődő hívő egy explicit tradícióhoz kapcsolódhatott (esetünkben összefoglalóan ez a bencés rendi hagyomány). Ennek segítségével egy olyan életformát alakíthatott ki magának, amely a maga szervezeti-közösségi kereteivel szabályozott életmódot jelent, ugyanakkor a hívő továbbra is rendelkezik a világban éléshez szükséges flexibilitással és életvezetési szabadsággal.31 Mindez azt is jelzi, hogy ennek a közösségnek nem a társadalmi aktivizmusban van jelentősége - bár ilyen kezdeményezések is léteznek benne -, hanem az egyéni életalakításban. Elköteleződésük nyomán, önmaguk felajánlása révén az oblátusok/obláták a „keskeny úton járás” ideáját kívánják megvalósítani. 28 Ha az egyes oblátus dékániák elhelyezkedését és bennük tagjaik lakóhelyét vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy többségük budapesti és Budapest környéki, valamint észak-dunántúli, de vannak a Dunántúl többi részén, sőt, az Alföldön is - tehát messzebb a férfi monostoroktól - dékániák. Az alföldi női monostor is rendelkezik saját oblátusszervezettel. 29 Az ide vonatkozó ismereteimet, mely részint oblátusrektoroktól, rendtagoktól, részint az oblátusszervezet tagjaitól származnak, egy korábbi tanulmányomban foglaltam össze. Lásd: Béres 2014. 30 Azért nevezem ezt közösségközpontúnak, mert a plébániai élet jórészt elveszítette élő közösségi jellegét. Csupán formális kapcsolatok határozzák meg a működését. Az egyes, főként városi plébániákon megfigyelhető „közösségburjánzás” erre adott válasz, amit természetesnek tartok: a régi szervezeti struktúra, azaz a plébánia telítődik az immáron másfajta elvek alapján működő szerveződésekkel. 31 A szabadság kommunikatív és kooperatív karakteréről lásd: Huber 2002, 145-199. 550
