Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Iancu Laura: Speciális egyházi fórumok: prédikáció, püspöki körlevél

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

zösség egy része a gyermekmisén vett részt, ahol a mise és a többnyire történetfüzérekből álló szentbeszéd számukra könnyebben követhető volt. A retorikai képességek és a nyelvhasználat ugyan fontos attribútumai a prédikációnak, ösz- szességében, és a vallási élmény szempontjából azonban a prédikációban a tanítás élményszerűségén és életszerűségén, azaz a hitelességen van a hangsúly.

„Mikor tudok, akkor menek, me erőst szeretem, a prédikok erős szépek. Sokat tanulunk. Ez [ti. az új pap] még máskép van. De annak [ti. a korábbi plébánosnak] es erős nagy talentje [tehetsége] volt a prédikára. Olyan nagy talentje volt, hogy a mennyországba voltál, ha meghallgattad. De hát, ha szíve nem volt...!” (2008.; 76 éves nő)

Én láttam B.-t, hogy olvasta a prédikát! De én nem szeretem azt! Daca eu am darui de preot [ha van papi hivatásom], akkor én tudok beszélni, nem kell csitilni [olvasni]! No, még valami jegyzéseket lehet, de mindig citilt! Én, ha pap lennék, nem írnám le! (2010.; 30 éves nő)

Hát, én nem eppe értem, mert erőst serényen (gyorsan) mondja. Én nem értem most, mit mond. Csak annyi kell nekem, hogy az evangéliumot meghalljam, mert én halottam lehet százszor es, ezerszer es a prédikát. (2009., 92 éves férfi)

A prédikáció nyelvezete

Ide kapcsolódik a prédikációval kapcsolatos következő kérdés, éspedig a nyelvi stílus, a nyelvezet kérdése. A prédikációban a hitre vonatkozó tudás közvetítése során a papi nyelvhasználat alkalmazkodni kényszerül a befogadók műveltségbéli és nyelvi képességeihez, adottságaihoz, ami a moldvai magyar közösségek esetében hatványozottan szükségszerű. A prédikációt hallgató egyének mind vallási/teológiai ismereteiket, mind pedig román nyelvtudásukat illetően egymástól igen eltérő szinten vannak.

Akkor kendek honnat tudnak az Istenről?

Hát, amit otthonról hoztunk, s még amit a prédikába hallottunk!

És az apjáék értették az oláh prédikát?

Hát nem eppe tudtak oláhul, de megszokták! Hát mi iskolába mentünk, de majt egy szót nem értettünk. Hát, ha otthon nem tudtak oláhul?! (2010.; 56 éves nő)

Én es hallgatom a prédikát, van, hogy izé, szép prédikát húz, de felejtem el! A mise végén az anuncokot [híreket] es felejtem el. Nezem, hogy jegyezzem meg, de felejtem el! (2010.; 28 éves nő)

529