Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Iancu Laura: Speciális egyházi fórumok: prédikáció, püspöki körlevél
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. IANCU LAURA Speciális egyházi fórumok: prédikáció, püspöki körlevél A római katolikus egyházban a prédikáció olyan retorikai műfaj, amely a hitre és az erkölcsre vonatkozó tanítást fogalmazza meg, oktató céllal a közösségi liturgiákon.1 Az alapvető vallási ismeretek tárolása, előhívása, közlése és aktualizálása, valamint „Isten akaratának az ismertetése”2 mellett a hagyományos közösségekben az egyház számára a prédikáció közösség- és világképformáló eszköz is. A moldvai katolikusok vallásosságára irányuló magyar néprajzi kutatásokban a prédikációt elsősorban, mint az egyházi büntetések kinyilvánításának a közegét értelmezték, illetőleg vizsgálták. A kérdéssel foglalkozó Kinda István kimutatta, hogy a közösségekben a normaszegések templomi, azaz a prédikáció keretében történő nyilvánossá tétele („kiprédikálás”), bűntető célzatú aktus. Az oltárról érkező megszólás, megfeddés, kibeszélés egyenértékű a „normális magatartású” társadalommal való szembeállítással, megbélyegzéssel, és a „kiprédikált” személy társadalmi meghasonlását idézi elő.3 A prédikációkban elhangzott vallási és társadalmi tanítások hatásáról, a prédikációk retorikai eszközeiről, a közösségek prédikációval kapcsolatos elgondolásairól keveset tudunk. A téma vizsgálatát a moldvai katolikus közösségek esetében több tényező indokolja. A moldvai katolikus lakosság jelentős része a közelmúltig magyar anyanyelvű volt. Bár az egyházi vallási élet román nyelvűvé válásának a folyamata már a 19. század közepén elkezdődött, a falusi lakosság, kivált a nők és a gyermekek körében a román nyelvismeret még a 20. század második felében sem volt jellemző. Az általam vizsgált faluközösségben, Magyarfaluban ezen a helyzeten nem változtatott a román nyelv egyre szélesebb körben történő elterjedése és elsajátítása sem, ami egyébiránt a kötelező állami oktatás, majd később a gazdasági és ipari munkatelepeken végbement etnikai keveredés következménye volt. A vallási, teológiai tanok megértését, elsajátítását az a körülmény sem segítette, hogy az írásbeliség - s így az írásolvasás útján terjedő valláskultúra - szintén a román nyelvhez kapcsolódott. 1 Madas - Szuromi 2006, 249.; Zerfass 1987, 19. 2 Kudora 1891, 10., 18. 3 Kinda 2010,153. 525
