Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Gecse Annabella: Csak hagyományból? Hivatalos és népi vallásosság a 21. századi gömöri katolikus falvakban
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Abafalván (is) olyan plébánosok szolgáltak, akik hosszú időt, évtizedeket töltöttek a településen. A levéltári forrásokban is felbukkanó Sulyok Kálmánt - aki a plébániává válást is segítette - és Oravecz Pált az emlékezet ma is mintegy igazodási pontként, mértékként őrzi. Az időben őket követő plébánosok, kb. az 1980-as évek közepétől túl sűrűn váltották egymást ahhoz, hogy a közösségre bármilyen hatást gyakoroljanak. A rozsnyói egyházmegye honlapja csak néhányat említ közülük. Az emlékezet többeket is számon tart, Sulyok Kálmánhoz hasonló hatásúként említették például Lipták Antalt, Balázs Mihályt és Amrich Imrét.19 A mai idősebb nemzedék számára gyermek- és fiatal korukban természetes volt az, hogy a szomszédos Szentkirállyal tulajdonképpen közösek voltak a vallásgyakorlás alkalmai. Mindkét közösség eljárt a másik falu szentmiséire, hiszen azok beosztása tekintettel volt erre az összetartozásra, vasárnaponként váltakozott a mise helye. Szerintük a fiatalabb nemzedékek mai vallásosságában ez már nincs jelen, ám jelentkezik a vallás tiltásának hatása. Nem nagy számban, de élnek a településen olyan fiatalok is, akik számára -a családi nevelés miatt - ugyanazok a formák a hitelesek, ugyanazok a minták a követendőek, mint az idősebbeknek. Ez kb. 10 családot jelent, azok minden nemzedékét beleértve. Ők azok, akik minden szentmisén részt vesznek, esetleg akkor nem teljes létszámban, ha annak ideje a fiatalok munka- vagy iskolai idejére esik. Ezek a családok jelentették a vallásgyakorlásban a szocializmus idején is átvezető folytonosságot. Még 1-2 levéltári irat is jelzi, hogy az 1960-as években a vallásgyakorlás erős és fontos volt Abafalva katolikus közössége számára. A visszaemlékezések szerint - még ha ellentmondásnak tűnik is - ez szinte 1989-ig jellemző volt. Még azokban az években is a közösség maga kezdeményezte például a fiatalok bérmálását - ellentétben a legutóbbival, amelyet már a plébános szervezett. Az egymást sűrűn váltó plébánosok mellett vagy ellenére Abafalva vallásos életének is vannak olyan szereplői, akik működése előre láthatóan hosszú időre biztosíthatja az 1940-es,-50-es évek vallásossága néhány elemének továbbélését, a település vallásosságának „saját arcát”. A plébánosokkal szemben folytonosságot képviselnek a kántorok és a harangozó, akik az egyház önkéntesei, munkájukat valóban szolgálatként végzik. Breznay Ferenc kántortanító halála után - ami egybeesett a szocializmus kezdetével - egy amatőr kántor, Kosztúr Elemér vette át a szerepét. 40 évig működött. Ma pedig egy 30-as éveiben járó fiatalember, Kosztúr Norbert Abafalva - és Szentkirály - kántora. Annak, hogy nem iskolában képzett kántor ő sem, az a jelentősége, hogy tulajdonképpen ma 19 Saját gyűjtés. Molnár Istvánná Tóth Erzsébet sz. 1933., Szentkirály. 474
