Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - S. Lackovics Emőke: Az egyházi esztendő böjti alkalmai a Bakony és Balaton-felvidék közösségeinek vallásos népéletében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. ki, mivel Jézus Krisztus a keresztség után 40 napot és 40 éjszakát töltött böjtöléssel a pusztában, legyőzve a Sátán kísértéseit. Ennek előzményeként ismert Mózes 40 napos böjtje a Hóreben a Tízparancsolat kihirdetése előtt és a 40 esztendeig tartó pusztai vándorlás. Tehát a negyvenes szám szentnek mondható.12 A keleti keresztények a 4. századtól tartották meg ezt a hosszú böjtöt, de a 4. század közepén már nyugaton is általánossá lett. A koptok kezdetben január 6-hoz, vízkereszt ünnepéhez kapcsolták, lévén ez a nap Krisztus megkereszte- lésének időpontja.13 14 A 4. századi sivatagi, egyiptomi keresztény szerzetesekről jegyeztek fel meglepő böjtölési és önmegtartóztatási teljesítményeket. Előfordult, hogy valaki 40 napig nem evett, nem ivott, hogy elfojtsa a kísértéseket. Alexandriai Makáriosz 40 nap alatt csupán vasárnaponként evett néhány káposztalevelet, „hogy úgy tűnjön, mintha enne." A többség azonban nem teljesen étlen-szomjan töltötte a nagyböjtöt, bár általánosan szigorúan böjtöltek. Volt, aki csak csütörtökön és vasárnap evett egy kis kását, mások kettő vagy négynaponta, míg többen csupán akkor, ha látogatójuk érkezett. Idézett mondásuk szerint: „Ha valaki egyszer eszik naponta, az szerzetes, ha kétszer, az testi ember, ha háromszor, az állat. ” Egyébként legfontosabb táplálékuk a búzából, árpából, lencséből, csicseriborsóból készült kenyér volt, sóval meghintve. A könnyítések csak a betegekre és a vendégekre vonatkoztak. A hús egyáltalán nem szerepelt étrendjükben, az olaj (ricinus, len, retek) viszont mértékletesen, édességként. Nem tartózkodtak azonban a bortól, de mindenkinek saját belátására bízták a mennyiséget, sőt, a vízfogyasztásban is mértékletességet hirdettek. A kegyesség és alázat gyakorlására Palladiosz szerint „jobb bort inni belátással, mint vizet gőggel." A böjt végső célja számukra, Krisztus követése és a szenvedésében való osztozás. Hangsúlyozták: "minél jobban virágzik a test, annál inkább gyengül a lélek, minél inkább gyengül a test, annál jobban virágzik a lélek. ”u A hosszú böjtöt a nyugati kereszténység úgy fogta fel, mint esztendőről esztendőre az Úristennek fizetett tizedet. Az Érdy és az Érsekújvári kódexek szerint dézsma, Isten adója, a szentidők tizede.15 Ókeresztény felfogás szerint azonban tilos volt a böjt vasárnap, keleten pedig szombaton, mivel ezek a napok fél-ünnepnek számítottak. A nagyböjt hamvazószerdán kezdődött és kezdődik a mai napig, a farsang 12 Uo. 75-76. 13 Uo. 75. 14 Regnault 2004, 71-89. Köszönettel tartozom dr. Sonnevend Imrének, aki erre az irodalomra felhívta figyelmemet! 15 Radó i. m. 77.; Galambos 1953/2004, 91. 457
