Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Albert András: Az erdélyi vallásszabadság kérdése gróf Bethlen Miklós röpiratainak tükrében (1687–1704)
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A Columba Noe röpiratban felvetett politikai felállás Magyarország és Erdély különállásáról nem volt új keletű. A szerző felvetése nagy múltú erdélyi fejedelmek, Bethlen Miklós és Rákóczi György által támogatott államkoncepciókból táplálkozott. A politikai elképzelésük alapján az adott európai viszonyok függvényében Magyarország és Erdély különálló államokként működnének, vagy államszövetség kötné össze őket.32 Az elképzelés alapján a Német-Római Birodalmi protestáns vallású hercegnek az Erdélyi fejedelemség trónjára való emelésével az országot a birodalom szövetségesévé válhatna. A Habsburg házzal kötendő házassági kapcsolattal az Udvar és a birodalomhoz való szoros politikai szövetséget kívánná erősíteni. A 18. század eleji Erdély közjogi státuszára nézve ideális politikai koncepció realitását hangsúlyozza Rácz Lajos jogtörténész: „... egy ilyenfajta koncepció mögött reális politikai felismerésnek kellett meghúzódnia. Mégpedig annak a felismerésnek, amit Bethlen Gábornak életében még csak sejthetett, mintegy ösztönösen megérezhetett, de Bethlen Miklós korára ez már tényleges politikai reálitássá vált: a török hatalom hanyatlásával a Habsburg hatalom olyan nyomasztó majoritássá válik a kisebb közép-európai államok felett, hogy azok túlélésük biztosítására kénytelenek mielőbb politikai kompromisszumot kötni a Habsburgokkal, ha valamiféle látszat önállóságot szeretnének megőrizni....a korabeli erdélyi politikai közvéleményben elterjedt nézett lehetett, hogy a Habsburg fölénnyel szembeni túlélést a német birodalmi választófejedelemségekhez hasonló státus megszerzésével lehet biztosítani."33 A 17. századi Magyarországon uralkodó vallási türelmetlenség, amelytől Bethlen szinte féltette a vallás- és szólásszabadságot és ezzel együtt az erdélyi állam- és jogrendszerében fontos szerepet játszó erdélyi protestantizmust, amely a vallási toleranciára épült. Benda Kálmán történész tanulmányában rávilágít az erdélyi vallási együttélés egyediségére a 16-17. századi Európában.34 32 Rácz 1982,91. 33 Uo. 34 „A tordai országgyűlés négy vallás — a katolikus, evangélikus, református és unitárius — szabadságát és egyenjogúságát mondta ki. Tegyük hozzá: elsőnek a világon. Államvallás nincs, az uralkodói hatalom fölötte áll az egyházinak, de nincs joga közöttük bármilyen szempontból különbséget tenni. Nem érvényesül a területi elv sem: bármely városban vagy faluban több felekezet élhet együtt, aföldesúr nem avatkozhat be jobbágyai vallási hovatartozásába, a törvény szerint mindenki maga döntheti el, melyik vallást követi. Bárkinek is tilos a más felekezetűeket szidalmazni, papjait gyalázni, ellenük erőszakos cselekedetet elkövetni. Egy olyan korszakban, amelyben tőlünk nyugatra a vallás nevében az országok háborút viselnek egymás ellen, amikor Franciaországban a Szent Bertalan-éji vérengzés több tízezer hugenotta halálát hozza, amikor a Habsburg-császár kijelenti, hogy inkább váljék lakatlan sivataggá országa, de nem tűri meg a protestáns vallásúakat — Erdély a felekezeti béke földje. Itt később is, a katolikus Báthory István 43
