Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek - Voight Vilmos: Égi Világosság – egy magyar evangéliumi spiritiszta mozgalom és háttere. Az orvostörténész Schultheisz Emil (1923–2014) emlékére

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Noha a világtörténelem folyamán igen sokféle csoport állította azt, hogy kapcsolatba tud lépni a lelkekkel (halottak leikével is) csak a 19. század má­sodik felében (az amerikai Fox nővéreknek a „kopogtató” szellemekkel való kapcsolatba lépésével: 1848. március 1.) kezdődik a szó soros értelmében vett „spiritizmus” (ahogy e módszert a nagyvilág nevezni szokta).* 3 Az ilyen kapcso­latfelvételre kiválasztott csoport tagjai összegyűlnek és társalognak a szellemek­kel. Ennek csak egyik formája az asztaltáncoltatás. A gyűléseken egy vagy több pszichikailag igen érzékeny egyén szóban közvetíti a szellemek mondanivalóját („beszélő médium”), vagy mintegy automatikus írással írja le az üzeneteket („író médium”). Távoli tájak, régmúlt idők, a jelen levők számára ismeretlen nyel­vek és kultúrák nem akadályozzák a lelkekkel való kapcsolatot. A távolba látás, tárgyak levegőbe emelése vagy távolról mozgatása, a semmiből, jövő” tárgyak megjelenése („apportálás”) a médium „távolra távozása”, majd visszatérése az ilyen szeánszok legizgalmasabb részei. Noha a szellemekkel való társalgás oly­kor csak egyszerű kérdésekre („hol vannak a közeli halottak, távoli ismerősök, akár az eltűnt tárgyak?”) kapott egyszerű válasz, nem egyszer azonban „lelki” fejtegetésekről értesülünk. Különösen akkor, ha kívülállók mintegy ellenőrizni kívánják a spiritiszta szeánszok valódiságát, a szeánsz demonstratív jellegű - meglepő „bizonyítékokkal” szolgál a spiritizmus létezéséről. A legtöbb csalás éppen az ilyen bizonyításokkal kapcsolatos. A médium rendszerint állandó szel­lem-pártfogóra tesz szert, aki huzamosan, akár évtizedeken át is megnyilatkozik, és éppen a kiválasztott médium segítségével. Ami a magyar spiritizmus kezdeteit4 illeti, az Egyesült Államokban rendkívül ilyen munkákat még szakbibliográfiáink és szakkönyvtáraink sem tartják nyilván. A „spiritiszta” nyomtatványok pedig gyakran inkább ködösítik a kiadás körülményeit. Főleg a második világ­háború idején, és 1945 után sok dokumentumot megsemmisítettek. Emiatt is sok az egymással ellenkező adat vagy hivatkozás. Csak egy korszak külön megjelent nyomtatványairól ismerünk használható jegyzéket: Magyar Könyvészet 1921—1944. A Magyarországon nyomtatott köny­vek szakosított jegyzéke. I. Általános művek - filozófia - vallás - (jellemző címmel): 133. rész „Okkultizmus, spiritizmus, áltudomány” Budapest, 1983. 333-339. Több „belső” bibliográfia is született, pl. Reiner Ágoston: Tartalmi összefoglaló. A hazai szellemtani irodalom legfontosabb müveiről. Pécs, 2002. (Gépirat). Lásd még: Szellemtani könyvajánló: http://www.apiritualitas. hu/konyvek.php. Nemzetközi vonatkozásban csak kissé jobb a helyzet. A mai internet-hivatko­zások száma óriási, ám hitelességük nagyon különböző. 3 A magam dolgozatához csak utólag olvashattam hozzá Szigeti 2014 kiváló tanulmányát (amely előadás formájában 2013. november 13-án, Szegeden hangzott el). A szerző, olyan 19. századi mag­yar művelődéstörténeti adatokra is utal (mint Egressy Ákos, az Arany-család, Jókai vagy Madách Aladár), amelyekkel én nem foglalkoztam. Vö. Tarjányi Eszter tanulmányait, amelyekben, mind a mesmerizmus, mind a spiritizmus irodalmi jelentkezését vizsgálta: Lásd. Tarjányi 1992. 4 Még mindig igen tanulságos áttekintés, a mozgalommal rokonszenvező újságírótól: Tordai 1922. 409

Next

/
Thumbnails
Contents