Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek - Szulovszky János: Szempontok és adatok a szellemi világ néprajzának keresztény értelmezéséhez
VALLÁSOS KULTLIRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A Szentlélek-szeminárium harmadik harmadában sor kerül a résztvevőknek egy átfogó lelkiismeretvizsgálatra, s egy mély, ún. életgyónásra. Ezt követi az ún. életátadás, amikor a kurzus résztvevői ünnepélyesen felajánlhatják életüket Jézus Krisztusnak. Mindazokért, akik készek ezt megtenni, a szeminárium vezetője és segítői külön imádkoznak. Mivel az erdélyi papság körében egészen a legutóbbi időkig gyanakodva szemlélték a „karizmatikus” összejöveteleket, az életgyónások meghallgatására, illetve az életátadó imára előszeretettel hívtak meg magyarországi papokat. Néhány alkalommal magam is útitársa voltam ilyen vendég-papnak. Egy erdélyi nagyvárosban történt. Előző nap mindenki elvégezte az életgyónását, s javában tartott az életátadó és közbenjáró imádság. A szeminárium résztvevői között volt egy negyvenegynéhány éves édesanya a tizenhat éves fiával. Az édesanyáért már imádkoztak, a tiszta tekintetű fiú következett. Elmondta saját megfogalmazásában az életátadás szavait, s ahogy a körülötte állók elkezdték érte a közbenjáró imádságot, hirtelen éktelen üvöltés hagyta el a torkát és ijesztően rángatózni kezdett. Szinte mindenki megdermedt, ám az alkalmat vezető pap korántsem, bőven volt ugyanis hasonló tapasztalata. Néhány szóval megnyugtatta a helyiség másik sarkában várakozó, és halkan beszélgető embereket, majd pedig a szolgáló társai kivételével mindenkit kiküldött a teremből. A démoni megnyilvánulások folytatódtak, de az ima is rendületlenül folyt. Egyszer csak az egyik tapasztaltabb szolgáló tekintete megakadt a fiú egyik ujján lévő gyűrűn, amelyen szabadkőműves jelképek voltak. Halkan odasúgta a papnak, hogy nézzen csak a fiú gyűrűjére. Odapillantott, majd leállította az imát. Az önkívületi állapotban lévő fiút leültették, aki lassan magához tért. Nem emlékezett semmire, hogy mi történt vele, csak egy kicsit kimerültnek érezte magát. A pap elkezdte kérdezgetni a gyűrűről, hogy honnan van, kitől kapta. A fiú elmesélte, hogy a nagyapjáé volt, tőle örökölte. „Tudja-e, hogy a nagypapa honnan kapta azt a gyűrűt?” - jött az újabb kérdés. „Igen, tudom. Szabadkőműves volt, onnan való” - hangzott a válasz. A pap ezután elmondta, hogy a szabadkőművesség összeegyeztethetetlen az egyházhoz tartozással, s a szabadkőműves nagyapa miatt ki van szolgáltatva démoni hatásoknak. A teendője annyi, hogy először bocsásson meg nagyapjának a szabadkőművesség, és annak következményei miatt, majd kérje Jézus Krisztus szabadítását. A fiú így tett, majd ezután újra folytatták a közbenjáró imádságot a fiúért. Bár volt még jó néhány erőteljesebb démoni megnyilvánulás, az ima megtette a hatását. A korábban időről időre visszatérő szorongásai is elmúltak a fiúnak, s a tekintete még tisztább, ragyogóbb lett. 392
