Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. megnyilvánulásaként jelenik meg a köztudatban. Végül is meg kellene találni a „népi” és „nem népi” búcsújárás különbözőségeinek, sajátszerűségeinek a jellegzetességeit. Megjegyzem, hogy itt nem a búcsúban résztvevők társadalmi hovatartozására, hanem a mentalitásbeli eltérésekre utalok. Táncsics a 19. század közepén a búcsújárás lényegét a testi megpróbáltatások elviselésében látta:,, Úgy szintén hiszik, hogy bucsujárások, processiok, zarándokság hasonlókép hasznosak, sőt némikép szükségesek az üdvösségre, mert ha a bűnök elégtétel nélkül meg nem bocsáttatnak, mind azt el kell követni, mi által elégtétel eszközöltethetik; igen de a bucsujárások, zarándokság, processiok, mind testsanyargatással, azaz böjtöléssel, imádsággal, fáradtsággal vannak összekötve, tehát a bűnökért való elégtételnek nemét teszik. Ebből áll a római katholika hitvallás. ”34 Ezt a fellendülést az egyház szigorú ellenőrzése és a spontán népi kezdeményezés dinamikus kölcsönhatása jellemezte legalább is a II. világháborúig. (Ez az a periódus, amelyről a néprajzi kutatások leginkább tudnak képet alkotni.) Egyesek a hitbuzgalom 19. századi fellendülését a felvilágosodás eszméire való visszahatásként értelmezik, mások a hatalmat gyakorló társadalmi rétegek társadalmi változásoktól való félelmének a jelét látják a népi vallásosság támogatásában. A 18. századi lakosság-telepítéseknek is meg van a maguk szerepe a 19. századi kultuszhelyek kiépülésében, mivel a katolikus területekről érkező telepesek szülőföldjük vallásgyakorlási formáit is magukkal hozták. A kisebb nagyobb vonzáskörzettel bíró kegyhelyek búcsúinak - és egyéb jobbára precessziók formájában megvalósított szokásainak - felkeresésében már nemcsak a lokalitás, hanem a lokalitás és etnicitás együtt játszott szerepet még a 20. században és a határon túl élő magyarok körében ma is.35 Figyelembe kell venni azt is, hogy a falusi iskolák az elemi oktatás bevezetése után 1948-ig egyházi irányítás alatt álltak, és arról sem felejtkezhetünk el, hogy a magyar falusi társadalomban a tanító mellett a pap nemcsak a vallási szertartásokat végezte el, hanem sokirányú társadalmi és kulturális szervező szerepet is betöltött. A 19. századra jellemzőnek vélt szekularizáció a katolikus vallás híveinek nem minden csoportját érintette egyformán. Ugyanakkor olyan új kommunikációs eszközök is helyet kaptak a vallási műveltség terjesztésében, mint a vallási ponyva, a kis szentképek és az olajnyomatok. Az utóbbi két évszázadban lokális vonzáskörzettel bíró kultuszhelyek tisztelete változékonyabb, mint azoké a korábbi alapításúaké, amelyek megszenvedték ugyan II. Józsefnek a működésüket tiltó rendeletéit, ennek ellenére a 19. század folyamán megújul34 Táncsics 1873, 136.; Lásd még: Ebertz 1996. 35 Bartha 1987; 1996. 260
