Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Varga György: A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

A fegyelmezés Pál apostoli szabálya: az apostoli korban a gyülekezetek életében egyrészt a szabatos erkölcsi magatartás, másrészt a különböző tévtanítások veszélyeztették a gyülekezetek életét. Ezért Pál leveleiben keményebb hangot használ: „átadjuk a Sátánnak”, tehát a kirekesztés válik a fegyelmezés végső eszközévé.

A pásztori levelekben már valóságos gyülekezeti „ítélőszékek” felállítására buzdítja munkatársait. Innen már csak egy lépés - ha nagy lépés is - a középkori egyház inkvizíciója és a máglyák fellobbanása. Ennek a lépésnek a megtétele úgy történt, hogy az egyház és a világ élet egyre inkább összefononódott. Az egyházban elszaporodtak a világi bűnök, és kialakult a világi uralom.

Egyházfegyelem a református hitvallásokban

1. Heidelbergi Káté (1563)

A református „kis kátéban” (Heidelbergi Káté) a következőket találjuk: „82. K. : Oda bocsáthatók-e ehhez az Úrvacsorához azok, akik felfogásukkal és életükkel hitetleneknek és istenteleneknek bizonyulnak? F.: Nem. Mert az megszentségte- lenítené Isten Szövetségét és felgerjesztené az О haragját az egész gyülekezetre. Azért kötelessége a keresztyén egyháznak, hogy az ilyeneket Krisztus és az Apostolok rendelete szerint a mennyország kulcsaival mindaddig kizárja, amíg be nem bizonyítják életük megjobbítását.” „ 85. K.: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén (egyházi) fegyelem által? F.: Úgy, hogy Krisztus parancsára mind azok, akik keresztyén név alatt nem keresztyén tudományt (tant) vallanak s nem élnek keresztyén életet, miután néhányszor atyafiságosan figyelmeztettek és tévelygéseikkel, vagy szégyenletes életükkel fel nem hagynak, bejelentetnek a gyülekezetnek, vagy a gyülekezet által e célból megbízottaknak. És ha ezek intését sem veszik fel, akkor ezek a sákramentumoktól való eltiltással kirekesztik őket a keresztyén gyülekezetből, Isten pedig a Krisztus országából. És újból akkor vétetnek fel Krisztusnak és az Ő gyülekezetének tagjaivá, ha valóságos megjobbulást ígérnek és mutatnak is fel.” „87. K.: Nem idvezülhetnek-é tehát azok, akik istentelen, háládatlan életükben megmaradva nem térnek meg Istenhez? E: Semmiképpen nem. Mert az írás azt mondja; hogy se szemérmetlen, se bálványimádó, se házasságtörő, se tolvaj, se telhetetlen, se részeges, se szidalmazó, se rabló, sem ezekhez hasonló nem örökölheti Istennek országát.” 2

2. Erdődi zsinat (1545)

Legkorábban talán az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatásával kapcsolatban merül fel a fegyelmezés kérdése. Már az első erdődi zsinattól kezdődően megtaláljuk az úrvacsorával kapcsolatos fegyelmezés nyomait.

238