Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Tengely Adrienn: A ferences világi harmadrend Pécsett a két világháború között
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. társulathoz már értelmiségiek - köztük papok - is csatlakoztak.28 Bár feltehetően később is főleg a szegényebb társadalmi rétegekből léptek be a harmadrendbe - csakúgy, mint például Szegeden29 az úri középosztály és a felső réteg tagjai feltételezhetően inkább a bevallottan elit jellegű Mária-kongregációkhoz és talán a Zichy Lujza grófnő által vezetett Oltáregylethez csatlakoztak. A harmadrend szigorú szabályokat írt elő tagjai számára. A tagoknak mindig és mindenhol úgy kellett viselkedniük, hogy megismerjék bennük Szent Ferenc követőit: mindenkivel szemben kedvesen és jóindulatúan kellett viselkedniük. Kötelesek voltak egyházi elöljáróik utasításait mindig alázatos szívvel fogadni és teljesíteni, valamint társaikkal testvéri szeretetet ápolni, például ha valaki valamilyen hibát követett el, nem volt szabad kibeszélni, vagy ítélkezni felette, hanem ügyét a rendi elöljáróságra kellett bízniuk. Tartózkodniuk kellett minden kirívó, feltűnő viselkedéstől és ruházattól, mivel az ellenkezett a rendi szegénységgel és egyszerűséggel. 18. századi őseikhez hasonlóan a ruhájuk alatt rendi övét (korda) és vállruhát (skapuláré) hordtak, de volt hivatalos jelvényük is, melyet a közös összejöveteleken kötelező volt viselni, amit más alkalmakon is ajánlottak. A tagoknak javasolták a rendi név használatát is, rendszerint valamelyik ferences szent nevét. Közös felvonulásokon, körmeneteken a testvérek együtt vonultak saját zászlajuk alatt, akkor is ha esetleg mellette más egyesület tagjai is voltak. Ha valamelyik tag elhalálozott, aki csak tehette, megjelent a temetésén. A tagok kötelesek voltak naponta elimádkozni - a szerzetesek zsolozsmája helyett - 12 Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát és Dicsőséget, havonta gyónni és áldozni, valamint évente kétszer szigorú böjtöt tartani Szent Ferenc (október 4.) és a Szeplőtelen fogantatás (december 8.) ünnepe előtt. A társulatnak meghatározott tagdíja nem volt, a gyűléseken mindenki tehetsége szerint járult hozzá a rendi pénztár gyarapodásához. A tagok társadalmi életét is szabályozták, csak az igazgató engedélyével volt szabad színházba vagy moziba menni, de csakis „jó darabra” és csak a békesség kedvéért vagy kötelességből, nem szórakozásból. Táncolni sem volt szabad, csak elkerülhetetlen esetben igazgatói engedéllyel, de a katolikus intézmények által rendezett előadásokon ajánlották a részvételt. Az alkalmazásban lévő tagok csak az elöljáróság tudtával és beleegyezésével válthattak munkahelyet, akik folyton cserélgették állásukat, azokat kizárták a rendből. A tagoknak gondot kellett viselniük a környezetükben élőkre is: gondoskodniuk kellett róla, hogy betegek a szentségek felvétele nélkül meg ne haljanak, és ha nagy szegénységet tapasztaltak valahol, jelenteniük kellett a szegények gondozásával megbízott testvéreknek. 28 PSzFPI A Pécs-Szigeli Külvárosi Szent Ferenc Plébánia Történeti naplója. 124. 29 Pál 1996,71. 189