Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Köteles György: Katolikus istentisztelet és hitélet a Pest megyei Monoron a 18–19. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. a monori katolicizmus török idők utáni kezdeteit hagyományosan egy 1753-as betelepitéshez köti. Katolikusok szervezett betelepüléséről a monori református egyház jegyzőkönyvei tesznek említést,18 az üllői katolikus anyakönyvekben pedig ez időtől sorakoznak a monori illetőségű német és szláv családnevek. Azonban, ahogyan a már fentebb idézett 1733-as plébánosi jelentés és az üllői anyakönyvek monori illetőségű bejegyzései igazolják, egy kisebb lélekszámú és döntően magyar ajkú katolikus közösség már régebb óta élt itt. Az első három év (1728-1730) anyakönyveiben 23 monori családnév szerepel, közöttük csak egy-két szláv és német található.19 A következő monori dokumentum az 1763. december 8-án érvénybe lépett „egyezség”, amely öt pontban rögzíti az önálló monori plébánia működésének anyagi alapjait, a terhekből az egri káptalanra mint földbirtokosra, illetve a monori népre háruló részt.20 Ezután, Migazzi Kristóf váci adminisztrátorsága idején, rövid időközökben két egyházlátogatásra is sor került: 1777-ben gróf Eszterházy Pál, 1782-ben pedig Zerdahelyi Gábor püspöki helynökök vizitálták az újonnan alapított plébániát. Az 1777-es jegyzőkönyv21 tudósít a húsz évvel azelőtt emelt és Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt kis templomról.22 Miután ezt később elbontották, egyedül a vizitációs jegyzőkönyv leírásából alkothatunk képet róla. Kőépület, a tetőszerkezete fából készült, sekrestyéje és eredetileg karzata sem volt; a misekellékeket a szentélyben álló szekrényben őrizték. A templomkapu mellett, egy kis különálló fatoronyban két harang függött. A templomban hét pad állt a hívek rendelkezésére, a szószéket díszítő képek két „pestisszent”, Szent Rókus 18 Prolocollum Ecclesiae Reformatae Monoriensis 1759. Ismerteti Fónyad 1941. A katolikus betelepülésről lásd 11. 14. Szervezett betelepítésről, telekkel, földdel, 1821-1822-ben tesz említést a plébánia Historia Domusa, 1. kötet, 26-27. 30-31. 19 Protocollum Baptisatorum, Defunctorum & Copulatorum, Confirmatorum, Üllő. 20 Conventio Parochi in Possessionem Monor introducti 8‘ X“’ [decembris] 1763, a Vis. Can. 1744-1746. függelékében, 637. Ez a plébánia megalapítására vonatkozó egyetlen dokumentum. Ugyanekkor kezdődnek anyakönyvei. Másodlagos források (19. századi névtárak, először Schematismus 1836, 62; 1844, 61; utóbb Tokodi 1880, 397.) szerint a plébánia alapításának éve 1767, a megelőző négy évben tehát önálló lelkészségként működött (jóllehet már az idézett Conventio is 'parochus’-t említ, nem 'cappellanus’-t, 'cooperator’-t vagy 'curator’-t). 1763— 1767 között lelkészségként határozza meg a monori egyházat Chobot 1915. 1. kötet, 312. és Varga 1997,264. 21 Vis. Can. 1777-1779. 2. kötet, 497-504. 22 A templom alapkövét Gusztinyi János egri kanonok rakta le. (Mist. 1. kötet, 3.) A templom megáldására vonatkozó adatok ellentmondóak: vagy Huberth Mátyás egri kanonok, c. püspök (Vis. Can. 1777-1779. 2. kötet, 497.) vagy - nagyobb valószínűséggel - Würth Ferenc váci kanonok (Vis. Can. 1781-1785. 1. kötet, 470. és Hist. 1. kötet, 3.) végezte a szertartást, talán Huberth jelenlétében. 137
