Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Fogl Krisztián Sándor: Társadalmi konfliktushelyzetek a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között (A plébános és a káplán viszonya, esettanulmányok)
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A javadalomfosztással végződő szentszéki eljárás negatív hatást gyakorolt a pap önbecsülésére, ami kiderül egy későbbi leveléből: „...az előbbi levelét háborodottságában írottnak állította. ” A jegyzőkönyvből világossá válik, hogy korábban már volt elzárva, ebből arra lehet következtetni, hogy kihágás miatt már előtte is büntetve volt.27 28 1848. augusztus 26-tól november 1-ig káplánként tevékenykedett Törökkoppányban, Bán István plébános mellett. Október 27-i keltezésű levelében, amit Külley János nagyprépost és általános helynöknek címzett, panaszt emelt plébánosa ellen a rossz bánásmód miatt: „Három év kimondhatatlan keserű szenvedésem után, tíz évi plébánosságom után, másodszor engedelmeskedtem és lettem káplányá, de alázatosan bocsánatot kérek, egy percig sem maradok az. Bán István plébánus ur olyan törökösen bánt velem, hogy október 27-én hátrahagyván minden jószágomat és októberi fizetésemet Andocs- ra jöttem, ahová elvárom méltóságodnak levelét. ,,28A kezdő sor arra enged következtetni, ami a fentebbi felvetésemet is alátámasztja, hogy elég érzékenyen érintették Pflum Jánost a vele történt dolgok. Pflum János, mint az a szövegrészletből kiderül, az egyházi hatóság, és plébánosa engedélye nélkül hagyta el állását, amely kihágásnak minősült. A vád Bán István plébános ellen koránt sem megalapozott, ugyanis a levél nem tartalmaz konkrét tényeket, amik alátámasztanák a rossz bánásmódot. Továbbá kijelenti, hogy káplán többet nem lesz, és a Szent Pálba, vagyis az aggpapok intézetébe be nem megy. Magatartását feddhetetlennek írja: „ Úgy viseltem magamat, hogy pénzért sem bizonyíthat bárki ellenem semmiféle rosszat [...] Ha Bán úrnak panasza lenne ellenem felelni kívánok reá. De Bán Urnák kutyája nem leszek!”29 Maga az aláírás is sokatmondó, utalva a zsidóság babiloni fogságára: „E káplányi Nabukodonozor”. Egyértelműen tehernek tartja a segédlelkészséget, és nem magával a plébánossal van baja, hanem a helyzettel. Nem tudott olyan tényeket felsorolni, amikkel bebizonyíthatta volna Bán István tetteit. Azon kijelentése, hogy „ törökösen bánt velem ”, önmagában nem bizonyító erejű. Pflum János, az általa be nem bizonyított embertelen bánásmód miatt plébániáját elhagyta, ezzel fegyelmi vétséget követett el. Felmondta az egyházmegyei hivatal iránt a tiszteletet és engedelmességet, emiatt az 1848. november 8-án tartott szentszéki ülés úgy határozott, hogy a megyei hivatal részéről semmiféle ellátásban nem részesülhet.30 27 Ibid. - A levelet az 1847. szeptember 3-án kelt Szentszéki Jegyzőkönyv idézi, pontos dátumot nem említ. Veszprém, 1847. szeptember 3. 28 VÉLI. 1.41a 873/1848. Pflum János törökkoppányi káplán levele Külley János nagyprépost és általános helynökhöz 29 Ibid. 30 VÉL 1.1.41a 886/1848. Szentszéki jegyzőkönyv, Veszprém, 1848. november 8. 118
