Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Lackovits Emőke köszöntése
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Kultúra és Duna Mente Múzeumával, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal közösen Ünnepek és találkozások című kiállítás megrendezésében. A kiállítások révén több tájház (Városlőd, Szentgál, Kővágóörs, Kékkút) és emlékszoba (Iszkáz, Bazsi) neki köszönheti megvalósulását és berendezésének mintaszerűségét, szakmai igényességét. Szaktudományos munkásságának legjelentősebb területét a népi vallásosság képviseli, annak főképpen családi, társadalmi összefüggéseinek vizsgálata. A jelentős méretű gyűjteménygyarapításon és több fontos kiállításon túl kezdettől publikációinak sora foglalkozott a vallási szokásokkal, a templomi ülésrenddel, az egyházi rendtartással, a különböző felekezetüek együttélésével, a liturgikus tárgyakkal. Két önálló kötetet is közreadott e témakörben (Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000.285 p.; ,ylz Úrnak irgalmát örökké éneklem...''’ Református vallási néprajzi tanulmányok. Veszprém, 2012. 408 p.). Ez irányú munkásságának további jelentős eredménye az 1991 -ben az ő kezdeményezésére a veszprémi múzeummal és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal közösen megindított, és mindmáig rendszeresen megrendezésre kerülő konferenciasorozat, melynek idővel széles társadalmi kiterjedéssel járó szervezésén kívül az elhangzott előadások kötetbe szerkesztésének és közreadásának gondjait is magára vállalta, utóbb társszerkesztők bevonásával. A Népi vallásosság a Kárpát-medencében című kiadványsorozat 7. kötetét Szőcsné Gazda Enikővel 2007-ben jelentette meg kétrészes kiadványként összesen 900 oldal terjedelemben. Ezzel a több évtizedes szakmai rendezvénysorozattal és publikációs tevékenységgel a szaktudomány mind szélesebb, az egész Kárpát-medencére kiterjedő társadalmi bázisát teremtette meg. Számottevő és példaértékű csoportos kutatómunkát indított meg 1981-ben a Veszprém megyei Káli-medencében, majd 1989-től a Somló-vidéken. Mindkét tájkutatásba a néprajzosokon kívül a rokontudományok művelőit is bevonta, hasonlóképen a vizsgált területen élő önkéntes gyűj tőket. Az éveken át tartó közös kutatómunka számunkra egész életre szóló élményt adott, megtapasztalhattuk Emőke minden irányú gondoskodását, szervezőkészségének nagyszerűségét, profizmusát. Noha a monografikus igényű kollektív munka a rendszerváltás után félbeszakadt, azonban az évente megrendezett konferenciák és az általa szerkesztett három konferenciakötet, valamint a kutatásban résztvevők későbbi részpublikációi egy nagyszabású tájmonográfia megvalósításának esélyével rendelkezik. Ennek megelőlegezett ígérete az általa közreadott településmonográfia (Köveskál. Száz Magyar Falu Könyvesháza. Budapest, 2001. 200 p.). A tájkutatás iránti érdeklődéséről bizonykodik, hogy a megyei történeti 11
