Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Makay Endre református lelkész Kolozsvár: A dévai székely telepesek vallásos életéről

igyekeztek zavart kelteni a fiatalok között. Megbírálták, pászitgatták a fiatalokat társadalmi, gazdasági és egyéb érték, érdek szerint, melyből nem egyszer született a közösségben veszekedés, harag, a fiatalok között esetleg házasság is. A feltétlen jelenlevő különbségek, ellenállások leküzdésére Bukovinában biztos megoldást találtak a fiatalok a leány ellopásával. Ebben a fiataloknak segítséget nyújtott barát, esetleg együttérző rokon. A megjelölt időben egy beavatott jóbarát kihívta a leányt egy szóra. A kaputól néhány lépésnyire állt az előkészített lovasszekér mely felvette a menyasszonyt s a lovak hajtója máris rácsapott a lovakra s indultak is, ha volt megbízható hely a faluban, akkor oda, más esetben egy szomszéd községbe. A megbékélés nem váratott magára sokáig. Legkésőbb a gyermek megszületése után a fiatalok hazakerültek. A leányt otthon megdorgálták, esetleg meg is verték a szülők, de az esettel járó fájdalmak, haragok elcsitultak és meg lehetett tartani a szerényebb kivitelű házasságkötést, lakodalmat, melyet az Egyház a szokásos szertartás keretében meg is áldott. A szülők akarata, végzése alapján létrejött házasságok nem mindég voltak tartósak. A társadalmi, gazdasági és egyéb szempont szerint egymáshoz kényszerített fiatalok valameddig együtt éltek, aztán otthagyták egymást s ha mód volt reá megkeresték, megtalálták az igaz szeretőt. A legény s a leány is. CSALÁD - GYERMEK A vallási néprajz gyökere, virága, termése, értelme a család talaján,keretében élt, él s fog élni, s együtt fognak ,a világ végén' meghalni. Nem tudják túlélni egymást. A vallási hagyományok a múlt jelzései a jelenben a jelen számára. Segítség és erőforrás, lehetőség és ösztönzés a nagy omlások utáni megmaradásra, talpraállásra. Elsősorban mindig a családban és ezáltal magában a társadalomban. A családnélküli ember családon kívüli ember. Nincs élő kapcsolata a hagyományátszármaztatás csatornáival. Igaza van római katolikusoknak, hogy minden nap egy szent életével kapcsolatos. És igaza van a reformátusoknak, hogy Isten minden napja szent. A néprajz igyekszik különböző rendszerezéssel körülhatárolni a hagyományokat, mint pl. jeles napok, ünnep-, hétköznapok, stb., de a hagyományok gyökerét szétszedni nem lehet. Például az Újesztendőnek a megünneplése nem szakítható el az időtől = az Óesztendőtől, de a közösségtől, elsősorban a családi kerettől sem. Éjfélkor egy székről ugranak bele az új esztendőbe, de ugyanennek az ünnepnek a keretében történik férj-, időjóslás, harangozás, ártó szellemek űzése, számadáskészítés, istentisztelet, bőséges, hagyományos ételek—italok fogyasztása, stb., stb. És ebben a csodálatos időben van szerepe, helye gyermeknek, fiatalnak, feinőttnek, öregeknek, embernek, állatnak a falakon belül és kívül. 109