Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

S. Lackovits Emőke néprajzkutató Veszprém: Vallásos ábrázolások és feliratok a Közép-dunántúli paraszti kultúrában

ja, míg lába a földgolyón nyugszik. E megjelenítések Szentírás-beli alapja a Zsolt. 110, 1. „Ülj jobbomra és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul." Ugyanennek gondolati alapja a Bibliában másutt is megtalálható: „A menny az én királyi székem, a föld pedig lábam zsámolya". ApCsel. 7, 49. Ezeken kívül úgy is ábrázolják a Szentháromságot, hogy az Atya és a Fiú felhőtrónuson ülnek, közöttük mint galamb lebeg a Szentlélek. Gyakori megjelenítés, ezen a vidéken elsősorban templomok környezetében vagy köztereken, a homokkőből készült ún. Kegyelem trónja típus, amely gyökereiben a 12. századig nyúlik vissza. Itt a trónuson ülő Atya karjában tartja a keresztrefeszített Fiút, fölöttük galambként lebeg a Szentlélek. Ez a típus látható Masaccio, Dürer alkotásain. De előfordul a halott Fiút ölében tartó Atya is, feje felett a Szentlélekkel, amely a 14. századtól kedvelt ábrázolás (később El Greconál, Rubensnél is megjelenő). Rendkívül gyakori jelkép а Д, benne egy szem, az Isten szeme, amely ugyancsak a Szentháromság megjelenítése (a küzdelmes, a szenvedő, a győzedelmes Egyház). Ebben a formában reformátusoknál is megtalálható, sőt, a szentkirály szabadjai református templom mennyezetének szivárványívén, a veszprémi református templom szószékének hangvetőjén is ez látható. De más templomokban is meg lehet találni. A középkor óta egyik leggyakoribb ábrázolás Szűz Mária alakjának többféle módon való megjelenítése. A török elleni harcok idején a Dunántúl magyarságának a Mária-kultusz bizodalmat adott és védelmet jelentett. Elsősorban a ferencesek tevékenysége folytán gyökeresedett meg Mária tisztelete, megújítói és széleskörű terjesztői azonban a jezsuiták voltak, akik a barokkban a látványos, dekoratív megjelenítések tervezői és kivitelezői szerepét is vállalták. A 18. századtól Dunántúl-szerte szobrok és szentképek változatos sora jelenítette meg Szűz Mária alakját.

1 9 A Szeplőtelen Fogantatás ünneplése főként a ferencesek tevékenysége folytán virágzott. Az ünnep főszereplőjének, Máriának szakrális ábrázolása a Virgo Immaculata bibliai alapja János: Jel. 12, 1. Ez a Napbaöltözött Aszszony, aki bal karján a gyermek Jézussal, jobb kezé.ben jogarral, feje körül 12 csillagból való koronával, háta mögött a Napkoronggal, lába alatt a Földdel és az azt körbetekerő kígyóval, amelynek a fejére tapos. Másik változatában a fehér ruhás, kék palástos, csillagkoronás Immaculata a holdsarlóra lép. A 17—18. század óta ezek a képtípusok a leggyakoribbak. Az egyszerű kivitelű olaj nyomatoknak bizonyára Rubens, Murillo, Tiepolo festményei szolgáltak előképül.

20 Bálint Sándor szerint ez a megjelenítési típus összefonódott a Magyarok Nagyasszonya megfogalmazással. Elterjedésében nagy szerepet játszottak a ferencesek. Ebbe az ábrázolási típusba tartozik a Lourdesi Szűz Mária (1858) és a Fatimái Szűz (1917) is.

21 Az Angyali Üdvözlet Máriájának többféle ábrázolása közül vidékünkön megtalálható az imádkozó Máriának megjelenő angyal. 58