Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

S. Lackovits Emőke néprajzkutató Veszprém: Vallásos ábrázolások és feliratok a Közép-dunántúli paraszti kultúrában

A 15. századtól ismert megjelenítés a megostorozott, a szomorkodó, a töviskoronás Krisztus, a „Fájdalmak Férfia" „Vir Dolorum". Kultuszának igazi virágzása a 17—18. századra tehető. Térségünkben a magyarpolányi 18. századi fából faragott, festett Kálvária megostorozott Jézus szobrának kicsinyített másai a magánájtatosság tárgyaiként szórványosan még egy évtizede is előfordultak. Egyik szép példány Jásdról ismeretes. Német hatásra és közvetítéssel terjedtek el a 18. században a „szomorkodó Krisztus" ábrázolástípusok, kisméretű szobrok formájában. (4. és 5. kép: megostorozott és szomorkodó Krisztus szobrok.) 19. század végi, 20. század eleji — ókeresztény előképekkel rendelkező —, egyszerű, színes olajnyomatokon jelenítették meg az Olajfák hegyén imádkozó Jézust az angyallal, a sírban fekvő Jézust és a feltámadt Krisztust. Utóbbinak figyelemreméltó változata az üres sír a körülötte lévő rémült katonákkal. A sír fölött keresztes zászlót tartva a győzelmes Úr lebeg. Előképe minden bizonnyal a 13. századra visszavezethető német ábrázolás. Alapja: a „hittel elfogadott csoda", amely az új vallásosság gondolatkörébe fogant.

16 A Szent Sír ábrázolásokat a 10. századtól a misztériumjátékok ihlették, a 14. századtól már figurális ábrázolások is ismertek e témában. Ezeknek nyomán terjedt el a Szent Sír készítésének szokása is. Utóbbi ihletője volt a sírban fekvő Jézus ábrázolásának is, amikor mellette jelképek (kehely, ostya) láthatók. (6. kép: Feszület) Krisztus mennybemenetele képi megjelenítésének kétféle változata található meg: a csodálkozó tanítványok szemeláttára a felhők közé emelkedő Megváltó és a lábnyomát szemlélő sokaság, akiknek eltűnt a szeme elől. Mind katolikusoknál, mind protestánsoknál általánosan megjelenő az Utolsó vacsora színes olaj nyomata. Mintául Leonardo alkotása szolgált, Morghan ennek alapján készítette el 1800-ban azt a típust, amely a hívő családokban máig kedvelt. Ugyancsak rendkívül gyakori a gyermek Jézusnak kereszttel és Agnus Dei feliratú szalaggal vagy a báránnyal történő ábrázolása. Németországban nyomtatták azt a megjelenítést, ahol a kereszten alvó gyermek Jézust akínzatási jelvények veszik körül. Ez a képtípus általánosan meglévő a német családoknál. Történetében a 17—18. századra nyúlik vissza, nálunk német közvetítéssel terjedt el. Elsősorban ismét német otthonokban, de Nyugat-Magyarországon magyaroknál is látható a prágai karmelita kolostor csodatévő Jézus szobrának, a Prágai Kisjézusnak gipszből és viaszból készített szobra. A gipszből készültek között öltöztethetők is voltak. A Prágai Kisjézus kultuszának terjedésében nagy szerepet játszott Mariazeil búcsújáróhely is. (7. kép: Prágai Kisjézus) A középkorban alakult ki Jézus szenvedéseiben való elmélyülés eredményeképpen a Szent Szív tisztelete. Tőrrel átdöfve, kereszttel, virággal (liliom!), lángolva, töviskoronásan egyaránt ábrázolták. Igénytelen, különböző méretű olajnyomatokon mindezek a mai napig rendkívül nagy