Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

P. Daczó Á. Lukács OFM Fogaras: Népünk hitviláága, vallásos élete

most már csak a világvége kövétkezhetik. Mit is tehetett szegény öreg egyebet velem, a pappal, azzal az Isten emberével, aki nem hisz? Megvetett és elvetett magától. Többet nem is szólt hozzám. Szegény, lesütött szemmel, mintha helyettem is ő szégyelte volna magát, némán ült le most már még távolabb, az ablak alá, a padja végén. Végül is a felesége, a jó Lina néni törte meg a feszült csendet, egyszerű, de mégis, a női lélek finom ráérzésével és találékonyságával: — Hagyd el na, Miklós! A plébános úr nem komolyan mondta ezeket. Ő úgy mondta, ahogy a tanult városi emberek mondják. Azok nem tudják, hogy mi van itt nálunk Kosteleken. A plébános úr se tudta eddig. De ugye, plébános úr, most már látta az istállónkat, és most már a plébános úr is hinni fogja amit mi hiszünk, mert ezt a hitet mi így vettük át a szüléinktől és a nagyszüleinktől. Mert ezt itt mindenki így hiszi, és amikor idejött a plébános úr, már akkor elfogadta ezt, mert már azóta olyan szépen megáldotta mindig a korpát s a fokhagymát, és még a sót is amit odavittünk megáldatni. Miklós bácsi keserves kifakadása annyira meglepett, hogy magam is elnémultam. Mit is mondhattam volna? Csak lassan oldódott fel bennem a döbbenet. Egyszerűen nem tudtam, hova is tegyem magam? Én, a pap, a magam hitével, szemben Miklós bácsival és az ő hitével. Mert ő hitte mindazt, amit én hiszek, de hol volt az én hitem az ő plusz hitétől? — Igaza van Lina néni, — szólaltam meg végül is. — Én mindezekről eddig nem hallottam. Most nyugodjanak meg a maguk nagy hitében. Én most hazamegyek, aztán még beszélni fogunk minderről. Miklós bácsi csak vonakodva nyújtotta ide a kezét, amikor jóéjszakát kívántam neki. És nem mondott egy szó köszöntést sem. Mint egy megkólintott, úgy jártam napokig. Nem tudtam, hova is tegyem, agyam melyik rekeszébe a Miklós bácsi hitét. Hogy lehet most, a XX. század végén ilyesmi? Hogy férhet meg együtt a teológiánk tételes hite és az a hit, amit közönségesen, babonaságnak nevezünk! Mert Miklós bácsi hitte a keresztény katolikus vallás minden tanítását, még túlzottan is, hiszen majd kétségbeesett, amikor a szentgyónásban nem kapott elégtételt! De ugyanakkor hisz a szépasszonyokban is, és megint csak kétségbeesett, hogy a papja is nem úgy hiszi az ilyesmit mint ő! Mi ez? Hol itt a magyarázat? Hisz Miklós bácsi józan ember! A maga egyszerűségében a romlatlanság és becsületesség mintaképe! Szavaiban hihető, magatartásával a faluban is megbecsült, tisztességben megöregedett ember! És ez nemcsak Miklós bácsival van így! így van ez az egész Kosteleken! De így van ez általában az egyszerű hívő népünkkel mindenütt! Hiszen mindenütt megtalálható a babonának valamilyen formája! Részükre mindez éppen olyan hittétel, mint a kinyilatkoztatott hitünk összefoglalatában, a Hiszekegyben megfogalmazott hitvalóság! Ezért őket ki nem közösíthetjük az Egyházból! 22