Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Hozzászólások: - Gráfik Imre néprajzkutató Szombathely: Zárszavak

került és magyarrá lett, akkor kiszakadt a közösségből — tehát ezzel a néppel elhitették azt, hogy gyermekeikkel nem szabad magyarul beszéljenek. Még olyan csángóval is találkoztam, aki itt, Sepsiszentgyörgyön végezte a középiskolát, s magyarnak vallja magát, a Csángó Újságot terjeszti, a magyarságáért szenvedett, és mégis a 3—4 éves gyermekével románul beszél. Ez olyan folyamat, amit Isten tudja, fel lehet-e tartóztatni. Azt hiszem nem, de igazán nem tudnék rá válaszolni. Az 5 éven aluli gyermekekkel csak románul beszélnek a szülők, így egy tökéletlenül ismert nyelvet kapnak tőlük. A szülők egymás között magyarul beszélnek, így a gyermek megtanul érteni magyarul, de megtanul szüleitől egy rosszul beszélt nyelvet is, egy hagyományokra visszatekintő, felszínes nyelvet és kisodródik a perifériára, műveletlenségben marad és népének nemes értékei nem öröklődnek benne, vagy csak kisebb mértékben öröklődnek. Vannak olyan faluk, ahol már 10—15 éven alul, de olyanok is, ahol 30—40 éven alul nem tudnak magyarul. A folyamat megy, a határ minden évben feljebb húzódik. A magyarságnak ez a csodálatos értéket képviselő rétege nyelvében el fog veszni, ha a folyamatot valamilyen formában nem lehet megállítani. A szerkesztő szükségesnek látta ezt az egy hozzászólást közölni, hogy ezáltal egy jól körvonalazott képet kapjon az olvasó a moldvai kántorokról, tevékenységükről és arról a közegről, ahol tevékenykednek (szerk.). Gráfik Imre (megyei múzeumigazgató Szombathely): UTÓSZÓ Jó érzéssel vettük kézbe és forgattuk a Háromszék című Sepsiszentgyörgyön megjelenő napilap 1990. december 7—8-i számait, melyekben bőséges híradás adta tudtul a városban zajló eseményt: Vallási-néprajzi konferencia, Népi vallásosság a Kárpát-medencében címmel, nagyszámú külföldi előadóval, résztvevőivel. Meggyőződésem, hogy a sepsiszentgyörgyi népi vallásosság konferencia kitörölhetetlenül bekerül a magyar néprajztudomány eseménytörténetébe. A sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága Néprajzi és Magyarságkutatási Munkabizottságának előkészítésében, továbbá dr. Gazda Klára és dr. Laczkovits Emőke kitűnő szervezésében, s a székelyföldi vendéglátók mindenre kiterjedően gondoskodó rendezésében meg227