Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Hozzászólások: - Kunz Kriza Ilona óvónő Vajdahunyad: Hitoktatás, vallás a családban, templomban, óvodában

az eseményre is számtalan olyan ismeretet sajátít el, ami Istenről, a világ teremtéséről és a vallás, a felekezet törvényeiről világosítja fel. Az esketésen, keresztelésen, temetésen és úrvacsoravételen való részvétel a gyermekek lelkében mind mind mély nyomot hagy. Vallásos érzelemmel tölti be lelküket. Krisztust keresni s az ő útján járni, bármilyen felekezetű legyen is az ember, csak egyféleképpen lehet: Őszintén, terjes hittel. A nevelő feladata arra az útra terelni a gyermeket, amelyen a legkevesebb veszély fenyegeti. Arra az útra ahol Isten igéje által megtalálja a csendet, békét, a szeretetet és az életkedvet. Az ilyen ember kiegyensúlyzott, magabiztos jellemű, nem torpan meg a nehézségek előtt. Türelmes, céltudatos lesz. Előrelépést, társadalmi fejlődést csakis ilyen emberekkel, emberektől lehet várni. Szervezett formában, a családi környezetén kívül, a gyermek vallásos nevelésben a vallásórákon vehetett részt, bár nem az iskola beleegyezésével. Sem iskolában, sem óvodában nem volt tantárgy a vallásoktatás. Negyven évvel ezelőtt megszüntették a hitoktatást az állami iskolákban. Az óvodák programjából is teljességgel hiányzott az ilyenfajta foglalkozás. A gyermek jellemének formálásában a hitoktatás kezd egyre jobban teret hódítani. Meggyőződésem, hogy ennek mindenképpen sok hasznos eredménye is lesz. Nagyon körültekintően, nagy szakmai hozzáértéssel és pedagógiai tapintattal kell nekünk alkalmaznunk a vallásos nevelést, hogy minél többet használhassunk vele a gyermeknek a jövőjére nézve. Nem szabad úgy járnunk, mint nem is olyan régen a ,hazafias neveléssel". Ha minden leckét, órát, foglalkozást átitat, úgy járunk, mint amikor az ember reggel, délben, este csirkemájat vagy töltöttkáposztát eszik . . . Úgy kell belecsepegtetni a gyermek életébe, hogy soha ne érezze tehernek, ne érezze, hogy túlságosan telítődött. Úgy kell nekünk dolgoznunk velük, hogy igényelje, várja azt az alkalmat, vibráljon a lelke már a gondolattól is, hogy Isten Szent Lelke vele van és megváltó Fia az útmutatója. Ne vigyük túlzásba, ne erőltessük a részvételre! Tegyük vonzóvá, érdekessé az órát, a percet, hogy vágyjon önként részt venni, saját akaratából. Adjon az Isten nekünk bölcsességet, erőt, elég hitet, tapintatot és türelmet, hogy lelki épülésére szolgáljunk vele a gyermekeknek, ne arra, hogy tiltakozást váltsunk ki belőlük és ne igényeljék az ilyen vonatkozású nevelésünket. MELLÉKLET Ezelőtt negyven évvel tanult, hallott énekek, versikék, játékok, mondókák, találós kérdések, vallásos vonatkozású mondások, imák. 220