Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Jánó Mihály művészettörténész Sepsiszentgyörgy: Hitvédelem és határőrség (Észrevételek a gelencei felképek vizsgálatához)

A két képsor utolsó jelenetében a mondanivaló szintén megegyezik: a halálával diadalmaskodó, keresztrefeszített Krisztus képe zárja a Szenvedéstörténetet, míg fölötte, a László-legenda utolsó jelenete szerint az Istenbe vetett hit megszemélyesítői diadalmaskodnak, azaz Szent László és a lány(egyház) arat végső győzelmet a pogány ellenség felett. A két képsor tudatos egybeszerkesztésére gondolhatunk abból is, hogy az ikonográfiái szempontból Krisztus Szenvedéstörténetéhez tartozó Feltámadás jelenet a templom szemközti, déli falán jelenik meg, más témájú falképek között. Talán azért, mert e kép és a László-legenda jelenetei között nem lehetett jelképi összefüggést felmutatni. Gelencén kívül a László-legenda krisztianizált értelmezésének lehetünk tanúi, ha megnézzük a többi falképciklust is. Figyeljünk a falképeken megjelenő Szent László alakjára, akiről így ír egy 1210 körül feljegyzett legenda: „.. . mint a csillagok közül támadt új csillag, testi-lelki alkatával már születésekor Isten kegyelmének szándékát nyilvánította", „Természeti adottságaiban pedig az isteni irgalom különös kegyelme a kiválóság kiváltságával a közönséges emberi értékek fölé emelte. Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott."

15 A kis falusi templomok falképein rendszerint így is ábrázolták Szent László alakját (pl. Erdőfülén, Karaszkón, Zsegrán). Erwin Panofsky mondja a korai flamand festészet szimbólumait vizsgálva: „A Flemalle-i Mesternek és festőtársainak naturalizmusa még nem teljesen világi jellegű. Ez a naturalizmus még abban a meggyőződésben gyökerezett, hogy a fizikai testek - Aquinoi Szent Tamás szavaival — spirituális dolgok testi metaforái, s ezt a meggyőződést csak sokkal-sokkal később vetették fel vagy ment feledésbe."

16 A legenda Szent László jellemzését így folytatja: „Mert bőkezű volt az ínségben, nagytürelmű a tűrésben, derűs király a kegyességben, a kegyelem ajándékaival teljességben, az igazság gondozója, a szemérem pártfogója, meggyötörtek vigasza, elnyomottak támasza, árvák megkönyörülője, gyöngék gyöngéd gyámszülője, a nyomorultak s nincstelenek szükségét bensőséges irgalommal gazdagon orvosolta."

17 Kire illenének ezek a tulajdonságok jobban, mint a falképeken ábrázolt Szent Lászlóra, akinek Krisztus arcával azonos vonásain az ellenséggel való küzdelemben sincs nyoma dühnek, felindultságnak, hanem az átszellemült, isteni alázat lengi be, mint ahogy Krisztust festette meg a gelencei mester a Szenvedéstörténetben. Nincs Gelencén közvetlen párhuzam, de igen izgalmas még egy másik motívum is. Szinte minden Felvonulás vagy Ütközet jelenetben a falképeken, a sűrű tömegben egy kutató, kíváncsi vagy biztató arc tűnik fel, amint Lászlóra (Rimabányán, a Felvonulás jelenetében a lányra) visszanéz. A keresztet vivő Jézusra néz így valaki mindig a bámész, csúfolódó vagy együttérző sokaságból, a szenvedéstörténet-ábrázolásokban. 201