Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Pozsony Ferenc néprajzkutató Kolozsvár: Látomások a vallásos közösségek életében

Mondom: — Nem aludtam — mondom — mindig jövendőlik ezt a fődrengést. Azt gondoltam, hogy ha eljő, akkor én es tudjak felőtözni. Mondja: — Neked nem kell más őtözet. Miilen őtözet kell? Te fel vagy őtözve. Mondom: — Há, mikor vagyok, mikor vagyok ullan szennyes, hogy mocskos, hogy hogy hát haljak én es úgy meg? — Neked tiszta fejér őtözeted van — azt mondja — neked, azt mondja, abba zingbe meghalhatsz, akármülen lehet a zinged lehet akármién tiszta. Neked elég tiszta lelked van. Fejér. S mondom: — Én nem tudom. De én úgy es akartam, én es, hogy fejér inget vegyek. De ő viccel velem: — Nem azt akartad te! Mondom hát: — Mit akarjak egyebet? — Akartad azt, elbunni az atyától. — Hát hogy bújjak én el? Hát pincében? — Vaj nem, azt mondja, hiúba. Nem, nem, kamrában — azt mondja. Mondom én: — Sehova sem akartam, csak erőst féltem attól, hogy ne haljak meg piszkos ingbe. — Te, ahogy vagy, meghalhatsz akármikor. Hát mét nem kérdezted meg, hogy mét nem jövendölték ezt a fődrengést, aki vót, s ne immán, aki kell legyen. Te, azt mondja, soha ne higgy senkinek, .amit jövendölnek. Amit az atya kell adjon, amit a zisten ad, a fődiek nem tudják. Jövendölik, mondják: hogy így lesz, úgy lesz, de azt nem adja meg az Isten. Amit meg kell adjon, nem tudnak semmit arról. De mikor még valamit mondanak arról, hogy jön, te kérdezd meg, úgy meg: hol járt fel, millen létrán járt fel az atyához — azt mondja —. Te fel akarnál menni a azon a létrán, hogy neked kérdezni valód lenne valami egyéb lélekről, tiszta lélekről. S többet soha ne higgyed azt, amit a fődiek jövendölnek. Mondom: — Hát ha igen mondják, ugy-e meghiszem? — Ne higgyed azt te, met mind hazugság. Mikor mondják, te csak kérdezd meg, hogy hol jártak fel az atyához, s mét nem mondják azt, ki vót, s mét mondják, aki lesz. Mét vót, azt tudják, de mien lesz, azt nem tudja senki. S akkor én azt gondoltam, hogy az igazán az való, hogy benn van ő. S akkor kinyíltak a szemeim, s néztem, s az ajtónál nem vót senki. (.. .) Jézus úgy vót, hogy haja így lefésülve kétfelé. Itt éppen elválasztva szépen a haja. Éppen fehérbe ugye a lábáig, s ő mezítláb úgy. S egy fekete va190