Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Nicolae Moldo van muzeológus Sepsiszentgyörgy: Vallásos élet Előpatakon

után — a határokon kívülre. Most, amikor a nemzeti kulturális kincsestár részei az ikonok, már alig van belőlük, s az is leginkább a múzeumokban. Amikor az ikonokat összegyűjtöttem, az volt a titkos reményem, hogy mint a paraszti művészet alkotásait, valaha kiállításon is bemutathatom. Erre csak most kerülhetett sor. De arról, hogy egy fedél alatt össze lehet hozni a Keletet a Nyugattal, e két régió értékeit együtt bemutatni, arról én annak idején még álmodni se mertem volna. De jó lenne, ha a politikusok is ilyen jól össze tudnának egyezni! Tudom, hogy Önöknél a vallást nem nyomták el olyan mértékben, mint nálunk, hol már 1949-ben rátértek az iskolákban az ateista nevelésre. Ez azt jelentette, hogy a gyermekek kétféle nevelésben részesültek már óvodáskoruktól kezdve. Mert ritka volt az a család, amelyben már kiskorban ne tanították volna imádkozni, de azt is megtanították neki, hogy erről az iskolában nem szabad beszélni. Annak ellenére, hogy mi a tanügyben dolgoztunk, a fiúnkat megtanítottuk a Miatyánkra: én románul, a feleségem pedig magyarul. Később az unokánkat is megtanítottuk. Én magam hét évtizeddel ezelőtt születtem egy istenhívő családban. Előbb szüleimmel, később az iskolából jártam vasárnaponként a templomba. Nagyon szép gyermekkori emlékek jutnak eszembe néha-néha. Édesanyámtól hallottam, hogy minden újszülöttnek a jó Isten ajándékoz egy angyalkát, amelyik mindenütt vele van és megvédi a gonosztól. Gyakran álmodtam én az angyalomról és nagyon büszke voltam, mert azt gondoltam, az én angyalom szebb és jobb mint a többi gyermekeké. Minden este imádkoztam hozzá és kértem, édes szüleimre is vigyázzon. Amikor megtanultam olvasni, apám imakönyveiből és a Szentek életéből magam is olvastam. Volt a házunkban Biblia, zsoltároskönyv, vallásos hetilap, aminek ,,Az Úr hadserege" a magyarra fordított címe — Szebenben Iosif Trifa atya adta ki. De érdeklődéssel olvastam „Az ember szíve tükörét" (Oglinda inimii omului), ez képes vallásos könyv volt, ami egyfajta magyarázatot adott a világ dolgaira, erkölcsös, hívő életre serkentve. Emlékszem pl. mit írt a részegeskedés okairól. Eszerint minden pohár italban egy-egy ördögöcske lakoznék. Minden ember fejében három szék van. A megivott ital ördöge helyet szeretne foglalni a széken: ha valaki egy-három pohárral ivott csak, van hova ülniük az ördögöknek, ha ennél többet, a többi ördögnek már nincs helye, s ez már megzavarja az embert. A vallásórákon és a templomban hallottakból elsajátítottam mindazt, amit egy vallásos egyénnek tudnia szükséges. Részt vettem a templomi dalárdában, gyermekkoromban a kicsik, később a nagylegények kántáló csoportjában. A karácsonyon, húsvéton, a minden vasárnapokon kívül sok más ünnepet megtartottunk. Szent Illyés napján pl. nem dolgoztunk a mezőn, mert azt mondták, akkor a mennykő belecsap az emberbe. Megtartottuk a család névünnepeit is: ilyenkor mindig templomba mentünk (a testvéremet 178