Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Tánczos Vilmos tanár Csíkszereda: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez

nő zarándoklás már a középkorban is létezett. A búcsút ekkor valószínűleg július 2-án, a templom védőszentjének napján tartották, hiszen a fent említett pápai bulla örök időkre szólóan hétévi búcsút engedélyez azoknak, akik a Sarlós Boldogasszony napját megelőző vecsernyétől kezdődően másnap vecsernyéig a templomot meglátogatják, gyónnak, áldoznak, és a templom építésére alamizsnáikodnak. Ennek alapján bizonyos, hogy már ekkor sem egyszerű templombúcsúról (dedicatio ecclesiae), hanem tömeges zarándoklatról (peregrinatio) van szó. A csíksomlyói hagyományos Mária-kultusz a következő századok folyamán méginkább megerősödött, a búcsújáróhely vonzereje tovább növekedett. Ehhez két tényező járult hozzá alapvetően: egyfelől az, hogy az időközben Csíksomlyóra került Mária-szobor csodálatossá, csudatevővé vált és évről évre búcsúsok ezreit vonzotta magához, másrészt meg az, hogy a reformáció századaiban — az itt működő ferenceseknek köszönhetően — Csíksomlyó a katolikus hit védelmezésének szimbólumává, az erdélyi katolicizmus fellegvárává, majd kultúrközponttá lett. A híres csodatevő somlyói Madonna keletkezésének és Csíksomlyóra kerülésének körülményeit máig sem tisztázta megnyugató módon a művészettörténet, holott Európa legnagyobb fából készített gótikus szobráról van szó. Először csak az 166l-es tatárjárást követően történik róla írásos említés, amikor a restaurálás előtti feljegyzésekben a feldúlt templom belső berendezését írják le.

5 Ezek szerint a szobrot ekkor már a főoltáron talárjuk, sőt megemlékeznek arról is, hogy a templomba belépő dühös tatár vezér lándzsájával akarta ledönteni, de karja megbénult, terve nem sikerült. A Madonna arcán ma is látható sérülések, karcolások a tatár lándzsájának nyomai. A kegytárgy keletkezésének időpontját viszont jóval korábbra tehetjük. Erre vonatkozóan Balogh Jolán hipotézise

6 tűnik a legvalószínűbbnek, aki a szobrot egy önálló csíki iskola művének tulajdonítja és az 1510—1520 közötti időszakot tekinti a készítés feltehető időpontjának. Legfőbb érve, hogy az 1525-ből származó csíkszentmártoni és az 1543-as csíkmenasági Madonnák, valamint a csíki szárnyasoltárok azonos vonásokat mutatnak a somlyói Mária-szoborral, tehát alkotóik illetve megrendelőik ismerhették az eredeti somlyói Madonnát, amelyet utánozni akartak. Első hallásra valószínűtlennek tűnik a szobor moldvai eredetére vonatkozó elképzelés, amelyet Nicolae Iorga nyomán a ia^i-i katolikus püspökség és a román hivatalosság ma is képvisel. Ez az álláspont a hagyományokra támaszkodva állítja, hogy a kegyszobor Moldvából került Csíksomlyóra. E tekintetben a néprajzi gyűjtések valóban meggondolkodtatóak: a Madonna keletkezésére, származási helyére vonatkozóan a Székelyföldről eddig egyetlen monda, legenda sem került elő, a moldvai csángó magyarság körében viszont általánosan elterjedt a szobor moldvai eredetének tudata. Meggondolkodtató az is, hogy a származás helyére vonatkozó monda egymástól távol 137