Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Makay Endre református lelkész Kolozsvár: A dévai székely telepesek vallásos életéről

sok a konfirmációval léptek magasabb osztályba: járhattak táncba, fonóba, beszélhettek hozzáillő korú legénykékkel, leánykákkal. Az ilyen találko­zások nagyrészt szülői, családi keretben történtek. E keret bizonyos mér­tékig a találkoztatás, találkozások feladatát is elvégezte. Ilyen vonatkozás­ban volt elhatározó szerepe a népi összejöveteleknek is, amelyek nem csak lehetségesítették a fiatalok egymás iránti vonzódásának, szerelmének kiala­kulását, de ugyanakkor a közvélemény nyilvánításában maga a közösség hallatta, érvényesítette is szavát, ítéletét. Az egymáshoz vonzódásnak megvoltak a maga külső dologi jegyei, jelei, mint például a május elsejei zöldágazás a közös fonóba-, táncbajárás, meg­éneklés (karácsony szenvedélye dec. 24.) stb. A bensőséges találkozás a leányos ház kapujában történt. A legény az otthoni gazdasági munkák elvég­zése után rendbeszedte magát és úgy ment a leányos házhoz. A kezdeti idő­ben a szülők is fogadták a legényt, elbeszélgettek, a leány pedig a kínálga­tást rendezte. Szürkületkor a legény elköszönt a szülőktől, a leány pedig kikísérte a kapuig, hol a beszélgetés órákig is eltarthatott. A szülők — az apa talán jobban mint az anya — szigorúan vigyáztak leányukra. Ha na­gyon elmúlt az idő ki-kiszóltak: gyere már be! Késő van, megfázol, holnap korán kell kelni, stb. Az asszony ,bergette' a férjét: eredj már ki és hívd be a leányodat. Egyik adatszolgáltató arra is emlékezik, hogy amikor ő többszöri hívás­ra se ment be, kijött az apja s ott a kapuban „olyan nyaklevest kaptam, hogy neki estem a kapufélfának." „Ma már szabad a világ! Sok anya azt se tudja, hol járkál, honnan ke­rül haza a leánya s ha szól az ember, még rosszabb ... de ma már szabad a világ! Sajnos! Az öregek tudták, hogy az ördög nem alszik ... a fiú nem so­kat törődik a következményekkel ... a leánynak kell viselni a falu szá­ját ..." Sajátos erkölcsi magatartás szerint nem abban van a hiba, hogy a leány ,megesik'. Attól, mindaddig míg szülei, mások ezt nem veszik észre, semmi baj! Ugyanez a mentalitás jelentkezik a tolvajlás megítélésében is. Míg rá nem bizonyul a lopás valakire, akár vezető ember is lehet. A nép értékítéle­tét nem lehet se vallásos se hívő magatartásnak minősíteni, noha a nép a ma­ga ítéletét vallásosnak tartja. A ,megesett' leány nem öltözhetett fátylas menyasszonynak csak leengedett, szalaggal befont hajjal mehetett az oltár elé. A közvélemény megkívánja, hogy a bajba került leány, mintegy a közös­ség igazságos megbántottságát megengesztelendő, gyónja meg ,bűnét\ Ha a gyóntató székben megkapta a maga panitenciáját, lezáródik az ügy, illetve a szóbeszéd. A házasságnak sok egyéb buktatója, nehézsége is volt. finden lében-ka­nál' fehérnépek foglalkoztak a fiatalok szerelmével. Kedvükre való esetben segítették, más esetben esetleg a szülők vagy a fiatalok egyikének kérésére, 108

Next

/
Thumbnails
Contents