Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Nagy Olga néprajzkutató Kolozsvár: Az egyház/vallás szerepe a népi értékrend kialakításában

Ezt a célt szolgálja az a módszertani útmutató is, amelyet Nagy Ödön és Vetési László református lelkészekkel együtt az elmúlt években kidolgoztunk, s amelyet mind ez idáig a diktatúra miatt nem bocsáthattunk a nyilvánosság elé. Ugyanakkor ez évben a Református Egyház című magyarországi folyóiratban jelent meg Küllős Imola és Molnár Ambrus, a Doktorok Kollégiuma Néprajzi Szekciója szervezőinek szíves közreműködésével.

3 Mivel az a reményünk, hogy akadnak itt olyan résztvevők, akik hajlandók lennének ezt a vizsgálatot elvégezni, esélyesnek tartottam azt, hogy ez útmutató néhány lényeges vonását ismertessem, az útmutatót kezelhetővé tegyem. Módszertani útmutatónk annak az előfeltevésnek a jegyében készült el, hogy egy-egy faluban különböző felekezetekhez tartozó népi közösségek élnek. Nos, az azonos kérdések, vizsgálatok így még azzal a plusz eséllyel is kecsegtetnek, hogy regisztrálhassuk azokat az eltérő, specifikus vonásokat is, amelyeket a különböző egyházi/vallási hovatartozás mutat fel. Ez összehasonlító vizsgálatok még jobban kidomborítják az egyházak szerepét, és hozzásegítenek egy-egy differenciált, árnyalt konklúzióhoz is, amely nem beszél a faluról, hanem a falvaknak az egyházi hovatartozásától is függő más-más modelljeiről Néhány előfeltevés a vizsgálathoz Ahhoz, hogy helyesen viszonyuljunk a kérdésekhez, illetve a rájuk adott feleletekhez, szükséges néhány előfeltevés tisztázása. a) Az e téren eddig végzett vizsgálataim

4 felbátorítanak annak leszögezésére, hogy a népi vallásosság nem teljesen azonos a dogmatikus egyházi vallásossággal. A nép ugyanis mindent a maga lelkére szabott át, aszerint asszimilálta az egyházi vonásokat. Hadd mondjak rá néhány jellemző példát: Havadon végzett vizsgálataim megbizonyosítottak arról, hogy az emberek túlnyomó többsége nem ismerte és nem tudta, mi az a „predestináció" — ám ezt „lefordította" magának egy olyan sors-végzet hitre, amely számomra megdöbbentő volt. Más példa: bár a feltámadás a kereszténység alapvető tana, az emberek egyértelműen és egy sajátos népi filozófia jegyében megfogalmazták a „szép halál", az elmúlás sajátos felfogását: a lelket a szuszhoz, „párához", „sóhajtáshoz" hasonlították, amely a halál beálltával megsemmisül. „Élünk a maradékainkban" — mondották. Mind e példák csupán azt kívánják sugallni, hogy ne botránkozzunk meg azon, hogy van egy sajátos „népi vallásosság".

5 b) Az egyes kérdéseket mindig belülről kell megközelíteni, azok oldaláról, akiket vizsgálunk. Semmiképpen sem kívülről, racionális, logikus stb. belemagyarázással, hozzáállással. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, melyeket például református 9