Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Toldi Éva: Mécs László nemzeti keresztény lírája és kultusza a Kárpát-medencében
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. vallás az ő költészetében is csak vers-szerkezeti elem, vagy, ami még rosszabb: retorika. Erkölcse még csak nem is skolasztikus, hanem iskolás.”5 Valószínűleg azoknak a kritikusoknak van igaza ebben az irodalomnyi visszhangot vert „Mécs-vitában”, akik féltékenységet vélnek felfedezni Illyésben Mécs előadókörútjainak fergeteges közönségsikere láttán, illetve papköltőkkel szembeni ideológiai előítéleteiért kárhoztatják őt. „A 20-as évek végére Mécs László a legismertebb élő magyar költővé nőtte ki magát. Népszerűsége Petőfiével vetekedett” - írja róla a felvidéki irodalomtörténész, Bárczi Zsófia.6 Barlay Ödön Szabolcs ciszterci szerzetes, irodalomtörténész pedig így ír: „.. .a Nyugatosok, és általában a liberális, szekularizált világszemléletű írók eleve ferde szemmel néztek a papköltőkre, még akkor is, ha azok olyan nép felé fordulók voltak, mint Mécs László.”7 Mécs kora ifjúságában megélte-átélte - már szerzetesként - az első világháborút, az azt követő Trianon traumáját, később a fasizálódó Magyarország erkölcsi süllyedését, 1938-ban az első bécsi döntés értelmében azt, hogy Felvidék visszakerült Magyarországhoz, a második világégést, az újabb, a végleges el- szakítottságot, a csehszlovák és a magyarországi kommunizmus megaláztatásait, a Benes-dekrétumok elfojtó, likvidáló törekvését, a békepapi korszak hi- teltelenségét, 1956 reménységét és keserves eltiprását, és úgy halt meg, hogy tulajdonképpen még az alagút végét sem láthatta, csendben, szinte elfelejtetten, s bizonyos értelemben megalázottan is. Politikai és irodalmi szinten mindenképpen. Egyedül Pannonhalmán a bencéseknél lelt utolsó éveiben igazi lelki otthonra, ahol a szerető közeget, a megbecsülést tapasztalhatta meg mindig. Mécs Lászlónak a „felvidéki sors” jutott, az elcsatoltság tehetetlenségi indulata, a határon túlra szakadtság árvasága. Verseinek témáját is ez a történelmi, érzelmi állapot, helyzet determinálta és az a szándék, hogy utat keressen és mutasson a hit fegyverével az árván maradiaknak, hogy a sorsfordító, lélekcserélő időkben „Isten trombitája”, sőt Isten trombitása legyen.8 Ha nemzeti és keresztény költészetének meghatározó lelkiségéhez, ars poeticájához szeretnénk visszanyúlni, azt a Vadáéba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld verse címadó sorában leljük meg. 5 Illyés 1933. Szabó 2001. 6 Bárczi Zsófia: A hajdani költőkirály „rozsévá száradt álmai”. Új Szó [online], 2005. január 21. [2012. május 15.] http://ujszo.com/cimkek/gondolat/2005/01/21/ 7 Barlay Ödön Szabolcs: A megbélyegzett Mécs László, www.inditlak.com/irasok/a-poezis- teologiaja-irodalmi-sarok/394-a-megbelyegzett-mecs-laszlo.html [2012. május 15.] S Mécs 2006. 54. 546
