Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
Voigt Vilmos: Erdélyi Zsuzsanna évtizedei és évszázadai
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. említsük. Az ilyen fenyegetést az ekkor élő fiatalok még akkor is érezték, ha közvetlenül nem őket próbálták kiirtani a magyar közéletből. A harmadik. Az egyetemek Budapesten: egy évig a József Nádor (közgazdaságtan), majd a Pázmány Péter (magyar-olasz-filozófia), aztán egy rövid időre a légi támadott Róma. Voltaképpen tisztviselőnek, külügyi referensnek készül, amikor már nálunk is dörögnek a fegyverek. Maga is kórházba kerül — kiképzésnek álcázott bujdosásba. Még ma sem írták le elégszer és elég pontosan, milyen sokféle is volt még ebben az évtizedben is az akkori találó szóval a „szellemi honvédelem”. A magyar érdekek képviselete, még az olyan rázós terepen is, mint a Külügyminisztérium. 1944-től 1948-ig az itteni sajtóosztályon dolgozik. Azt szokta emlegetni, politikai okokból bocsájtották el. Magam azt csodálom, miért csak ekkor? Hiszen a zsidók elhurcolása, a német megszállás, a nyilas hatalomátvétel, Budapest ostroma, a „népi demokrácia” kiépítése már évekkel korábban megtörtént. A negyedik. Ez bizony még az előbbiekhez képest is szigorúbb rákosizmus kora. Ám ami az ő számára legalább ilyen fontos volt: 1948-ban házasságot kötött egy csodálatos férfival: Dobozy Elemérrel. Négy gyermek: 1949, 1951, 1952,1955. Kardiológus férjét 1951-ben kiteszik a klinikáról. Maga pedig csak 1953-ban kerül - hosszabbítgatott szerződésekkel - Lajtha László kis, „minisztériumi” népzenekutató csoportjába: a szövegek vizsgálatára. Ismervén szókimondó, impulzív természetét: ha a hazai sztálinizmust más munkahelyen töltötte volna ki - biztosan elviszik. A sok-sok intézménytől való függetlenségére oly kényesen vigyázó Lajtha-csoport viszont egy öntörvényű (nem végtelenül demokratikus) kis búvóhely volt. Itt nehéz és vonzó feladat várta - egy szikrázó komponista és népzenetudós mellett. Itt tanulja meg a néprajzi gyűjtést, meg a hallottaknak az „egykori magyar kultúra katedrálisából” megmaradt romokként értelmezését. Lajtha nem dallamokat gyűjt és gyűjtet, hanem a zene elevenségét, sok-sok megőrzött értékét dokumentálja. Nem tudom, mennyit beszélt munkatársainak a két világháború közti szellemi életről: a Népszövetség égisze alatt létrejött „szellemi együttműködési” intézetről {Institut International de Coopération Intellectuelle), a későbbi UNESCO egyik előzményéről, és főként a nemzetközi népzene-tudományi központ {Centre International de la Chanson et de la Musique populaires) létrehozásáról. De haláláig biztosan ez maradt Lajtha horizontja. És erre az évtizedre esik 1956 meg a megtorlása is. A magyar zeneszerzők egész sora komponált ez alkalomból (természetesen az asztalfióknak!) gyászzenét. Közülük nem is egy csak zenefolkloristaként dolgozhatott ekkor. 14
