Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
V. Napjaink vallásossága modern interpretációban - Szacsvay Éva–Séra László: Az érintés a szakrális kommunikációban. A gyógyerő pszichológiája
az inkább liturgikus-kultikus és a túlnyomóan jogi, fegyelmi teendőket. A Pastor Bonus kezdetű apostoli rendelkezéssel végül újra egyetlen kongregáció lett a kettőből, s így a megszentelői feladat gyakorlásával kapcsolatos témakör újra egy kézbe került.16 A búcsújárás szabályozásai az egyház történetében külön fejezetként is, és alárendelten is jelen voltak, és ha a kongregációtörténeti eseményeket jól értjük, rituáléja külön szabályozásban nem részesült. A görögkatolikus felekezet évente egyszer engedélyezi a betegek kenetének felvételét, ezzel alakítják át a haldoklók kenete korábbi kötöttségét, ilyenkor nyilvánossá válnak a korábban csak a pap és a beteg közötti kommunikáció részletei, az evangéliumos könyvvel történő érintés, majd a testrészek különböző részeit megkenik olajjal, át kell haladnia a megtartott nyitott könyv alatt fejével megérintve azt. Más alkalmak is lehetővé teszik a betegek számára a szentséggel való érintkezést, de ezek nem erre a célra szolgáló szertartások, például a papok felszentelésének alkalmával, az áldásosztás alatt megérintik a papi palástot.17 A római katolikus missalék egyetemes érvénnyel tartalmazzák a mise szertartási rendjét. Ez azt jelenti, hogy a szertartások dialektológiájának kiiktatására törekvő egyházi szabályozásban nem találunk csak - vagy talán dogmatikai (etalon) értelemben - előzményeket. Pázmány Péter Rituale Strigoniense-je 1625-ben hosszú időre rögzítette a rítusgyakorlatot és az univerzális latinnyelv-használatot.18 Ezek a szabályozások nem tartalmaznak a búcsújárásra vonatkozó eltérő vagy különleges miserendet, vagy legalábbis a feldolgozások erről nem tesznek említést. Feltehetően a kérdés az elit és népi kultúra különbözőségének a függvényében vethető fel, s lehet, hogy a búcsújárás (legalábbis) többnyire, mint a népi vallásosság jelensége kimarad az elit szabályozásából.19 Vannak kutatások, amelyek arra utalnak, hogy nem is szükséges az elit és népi szétválasztása, mint a közép- és kora újkori zarándoklatok esetében. A barokk korban, amikor a közkultúra és az elit kultúra szétvált, a búcsújárás során nem különültek el a főpapság tagjai és a főnemesi résztvevők a nagy menetekben tolongó „tömegtől”. A magas rangúak részvételüket eleve az egyszerűségre korlátozták, ebben az önmagukat megalázó, alávető, diszciplinázó, a közemberekkel, koldusokkal elvegyülő „szerep” is jelen volt. VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. 16 Bálint-Bama 1994. 16 és http://hu.wikipedia.org/wiki/Istentiszteleti... [2011. 09. 24.] 17 Szabó 2008. 51. 18 Bárth 2005. 20-29. 19 Bárth 2005. 14. Hogy az elit és népi kultúra hogyan is szerveződik a kora újkorban, arra vonatkozó fogódzókat keresve, W. Freitag kritikai megközelítéssel megkérdőjelezi a népi kultúra kora újkori, s jól ismert szerzőinek történeti valóságait; a 17-18. századi vallási kultúra-változásokról W. Brückner nem eredeti népi kulturális teljesítményről, hanem a felsőbb társadalmi rétegek felöl jövő általános, „erkölcsi” jellegű vallási kultúráról ír. 582
