Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás mint gyónás
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. A láthatatlan olvasó mellett azonban jelen van egy másik „gyóntató” is: az önéletíró jelenből megszólaló én-je, aki az ismeretelméleti megfontoláson túl morálisan is megítéli régi én-jét. Az emlékező én ugyanis nem csupán a jelen tudásával rendelkezik, hanem képes a múlt etikai megítélésére is, aminek köszönhetően önmaga gyóntatójává - bírájává, védelmezőjévé, elítélőjévé, vá- dolójává stb. - válik. A vallomástétel során ugyanis az átélő én erkölcsileg is konfrontálódik a jelen emlékező én-jével, ahol a feloldozó és a szöveget a leírás aktusával jóváhagyó emlékező én hitelesíti a múltban megszólaló én-t. A vallomástevés szituációja, a kibeszélés technikái tehát az önéletírás klasszikus narratológiai megközelítését is újratárgyalják. 3. Az igazmondás kényszere - hazugság az önéletírói szövegekben Az önéletírói szövegek egyik alappillérét a hitelességigény, az elbeszélés referencialitásértéke, valósághoz való kötődése képezi. A valóság leképezhe- tőségének problematikusságával, az élettörténet igazságtartalmának viszonylagosságával bő szakirodalom foglalkozik, amely a leírtak valódiságára, az önéletíró személyiségének artikulálhatóságára, a perspektíva-váltások esetlegességére, az emlékezet szelektív mechanizmusaira mutat rá. Ezek a problémák elsősorban az élettörténet-mesélés narratívumjellegéből adódnak, mivel - ahogy többek között Kenneth J. Gergen és Mary M. Gergen is megfogalmazza - „ha megértjük annak korlátáit, hogy miként mesélünk történeteket önmagunkról, az »igazmondás« lehetőségének határaival szembesülünk. Ha nem akarunk érthetetlenné válni, nem hághatjuk át a megfelelő narratívum szabályait”.23 Szávai János az önéletírás igazságának e jellegzetességét a nyomkövető - vagyis tételesen ellenőrizhető - és metaforikus referenciák egybefonódásával magyarázza.24 A narratívumjelleg okozta korlátok ellenére tehát az önéletírást az igazmondás kényszere motiválja, amelyet - a fentiek értelmében - a kimondás kényszere is kiegészít. Az igazmondás kényszere a műfaj vallomásjellegét emeli ki, míg a kimondás kényszere az önéletírás gyónás-beszédmódjára helyezi a hangsúlyt. A gyónás és önéletírás egyik legmeghatározóbb közös jellemzője tehát az igazmondás kritériuma, ami az igazságra, őszinteségre való törekvést foglalja magában. Ennek értelmében mind a gyónás tevékenységétől, mind az én-szö23 Gergen-Gergen 2001. 80. 24 Szávai 2008. 29. 570
