Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Toldi Éva: Mécs László nemzeti keresztény lírája és kultusza a Kárpát-medencében

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

a Trianon utáni elszakított országrészeken, szinte lelkigyakorlatnak is beillő előadó-kőrútjaival, amelyeken maga szavalta verseit hihetetlen szuggesztív erővel Kárpát-medence-szerte.’’ Emlékezetes estjei Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben komoly visszhangot vertek a magyar szívekben, a kisebbségi magyarság gondjainak hiteles megszólaltatóját ünnepelték benne. Olyanokat mondott ki, akkor és ott, amit akkortájt senki nem mondott ki. Magyarok és szlovákok, magyarok és ruszinok együttéléséről beszélt, zsidók és magyarok kibéküléséről, szegények és gazdagok együttéléséről, a nyomor jelenlétéről. Keresztény humanizmusa és előadóművészete Nyugat-Európában is elismerést váltott ki. Bejárta előadó estjeivel Franciaországot, a Benelux-állmokat, s francia nyelven is megjelent verseskötetei, Paul Valery francia költő, esszéíró barátsága, elismerően értékelő kritikája hitelesíti, hogy Mécsben igazi nagyformátumú költőt, szónokot láttak itthon és idegenben is. Küldetésének alapélménye és eszméje az a keresztényszocialistáktól képviselt gondolat volt, amelyet egyszerre jellemzett a megalázot- takkal, megnyomorítottakkal való szolidaritás, a szociális igazságtalanság miatti fölháborodás, illetve az a gondolat, amely az isteni törvények követésében, az ember önmagát jobbító törekvéseiben látja az új élet alakításának esélyét. Ily- lyés Gyula is felismerte ezt az eszmeiséget Mécs verseiben, de politikai attitűdjét ellentmondásosnak, sőt „őszintéden” máznak tekintette (Legyen világosság című, az elnyomottakkal együtt érző, értük szót emelő versét például tudatosan félremagyarázta.) „ Mécs azt a »keresztényszocializmust« képviselte és hirdette verseiben, amelyet — ezt kifejezetten is elismerte - Prohászka kisugárzó hatásának is köszönhetett. Igenis, őszintén »forradalmár« volt, bár a »vörös börtönöket« elítélte ” - szól Mécs mellett Szabó Ferenc jezsuita papköltő, irodalmár is.3 4

Illyés vádjait rendkívül keményen és ledorongoló stílusban a szemére vetette Mécsnek a Nyugatban a katolikus költészetről írott értekezésében 1933-ban, és elmarasztaló fejtegetésben számon kérte a költőn, hogy „nem eléggé katolikus” a versbeszéde. Micsoda ellentmondás ez, vetődhet fel bennünk: egy akkor még kemény materialista költő mondhatta ezt egy papköltőnek?! Illyéshez kötik azt a vádhalmazt is, amely szerint Mécs „versei öncsalásra tanítanak, mert arra intenek, hogy a lélek parancsa a tökéletesedés, azért a lesújtó csapásokat is megbékéléssel kell fogadnunk... Eszméinek világa épp ily tarka. Amit mond, az se hideg, se meleg; politikának és taktikának talán katolikus, de, - ahogy mi az egyházatyák szerint ismerjük, - se eszménynek, se világnézetnek nem az. A

3 Rónay 1994. 111-119.

4 Szabó 2001.

545