Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Polgár Anikó: „Mint a középkori másoló”. Az alázat fogalma Babits Mihály Amor sanctusának fordításszemléletében
2. Az akkomodáció: Tamai rendszerében a latin szövegnek meghatározott magyar publikumhoz való alkalmazása, különböző elemek beékelése, elhagyása, önkényes módosítása által. Babitsnál azért tudja a calque megőrizni gondolatébresztő hatását, mert a fordító óvatosan bánik vele, csak módjával, egyszer-egyszer használja. Babits természetesen tudatában van annak, hogy teljes versfordítások, amennyiben meg szeretnénk tartani azok olvasókra tett zenei hatását, nem épülhetnek a szószerintiség elvére. „Zene, érzés és színezés imponderabiliái a lírai versben határtalanul fontosabbak a szószerinti értelemnél; a modem lira kánona így tartja ezt, s ha vannak versek, amikre nézve igaza van, a himnuszok bizonyára azok. Ép ebben rokonai e középkori énekek a XIX. század lírájának.”27 A babitsi akkomodáció tehát elsősorban a zeneiség leképezésére épül, ezáltal közelíti a középkor líráját a korabeli olvasókhoz. A másik jellegzetes módszere a „színezés”, ennek eszközei a Rába György által is kiemelt metonimiák, és az egyházi jellegű szókincs helyett használt dekadens és szecessziós szóösszetételek.28 3. A kompilációt, a Tamai által említett harmadik módszert Babits a latin szövegek kiadásában követi. „Az éneklő - írja - aki az időhöz és hangulathoz alkalmas strófákat kiválasztja s azokból külön-külön kis alkalmi csokrokat kötöz, maga is költővé és munkatárssá válik.”29 A szövegkiadó társszerzői szerepét Nédli Balázs két magyarországi eredetű himnusz (a Pázmánynak tulajdonított Mária-ének és a Babits által egy hosszabb Szent Imre officiumból kihagyásokkal, beillesztésekkel megalkotott Szent Imre-himnusz) példáival szemlélteti, kimutatva, hogy „a forrásszöveget a fordító alárendeli a célszövegnek”, s hogy „a célszöveg elsődlegességének igénye a fordító megnyilatkozásai ellenére minden bizonnyal Babits kései műfordításaiban is fontos maradt”.30 31 A szószerintiség és az akkomodáció együttes meglétét a Babits által fordított Szent Hildegard-szekvencia példáin mutatjuk be, összehasonlításképpen Kulcsár F. Imre fordításmegoldásait’1 is idézve. Babitsnál a szó első szótári jelentéséből kiindulva a dans praemia lucis idegenségében, latinosságában is izgalmas fordítása: „s fényességgel fizetsz”,32 Kulcsár F. Imre áttételes megoldása („fény ajándékozója”) ez esetben sokkal közhelyesebb. Szent Hildegard VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. 27 Babits 1933. 38. 28 Pl. flores martyrum - mártírbimbók, Babits 1933. 56-57., seseque culpis illigat - vétek-bilincs- csel, Babits 1933. 76-77. 29 Babits 1933. 37. 30 Nédli 2008. 283. 31 Hildegard 2003. 39^10. 32 Babits 1933. 140-141. 540
