Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép és a rokonneműek

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

Feliratokat, szövegeket a kezdetektől kezdve írtak a lapokra. A képek alatt rendszerint szerepel az ábrázolás tárgyának a megnevezése. A nyomtatott lapokon még a lap alján apró betűkkel feltüntették a metszetet készítő mester, vagy műhely nevét. Ez a szignálás a 19. század második felétől eltűnik. Dedikációk és imaszövegek is rákerülhettek a lapokra. A művészi metszeteken a feliratok a képes oldalon illeszkedtek bele - rendszerint - a képi kompozícióba, a későbbiekben a hátlapon olvashatók lehettek hosszabb szövegek, imák. A kis szentképek ajándékozására nemcsak nevelési célból kerülhetett sor - pl. a hittant tanulók körében, vagy családi körben, az első áldozás emlékére -, hanem a barátságjeleként, „emlék”-ként. A személyeknek szóló dedikációk jó források a kis szentképek használatának tisztázásághoz. E szövegek azt is bizonyítják, hogy a képek értéket is képviseltek amellett, hogy a figyelmesség, barátság jeleként ajándékként is szolgáltak. A pannonhalmi főapátságban lelhető fel az a tizenkét pergamenkép, amelyeket Mária Terézia és a családja nőtagjai ajándékoztak egy udvarhölgynek.40 Szentképeket ajándékoztak a következő századokban is, annak ellenére, hogy a sokszorosított litográfiák például már nem kerültek sok pénzbe. Sokkal inkább az ajándékozó és megajándékozott viszonyának bizonyítéka volt nem is a kép, hanem az ajándékozás gesztusa (9. a)-b) kép). Természetesen a kép témája személyes mondanivalót, életbölcsességet, általános emberi értékekre való utalást is tartalmazhatott. Még a kegyképekről készült reprodukciókat is többféle céllal vették meg a hívek, amint erre Hetény János is figyelmeztetett: Az 1947. évi Búcsúsok Lapja 11. oldalán találóan mondja, hogy a búcsúsok mennyire iparkodnak valamilyen emléket magukkal vinni, hogy őket magukat emlékeztessék, és az otthoniaknak is valamiféle búcsúfia legyen. Ez az igény teszi szükségessé minden időben a kegykép reprodukcióinak, esetleg érmeknek stb. készítését.41 (10. a)-c) kép.)

A szentképek egészen sajátos felhasználását találjuk meg a magyarországi németek által lakott falvak némelyikében. Dél-bácskai, valamint Buda környéki sváb falvakban a 2. világháború idején készült családi fényképeken látunk ünnepi viseletbe öltözött lányokat, akiknek a szoknyájára kb. 20 cm-re egymástól körbe elhelyezett kis szentképeket varrtak fel. A hagyomány szerint karácsony ünnepére készültek ezek az „alkalmi” öltözékek.42

40 Szilárdíy 1995. 12.

41 Hetény 2000. 83.

42 E sajátos képhasználtra a freiburgi Künzig Intézetben 2011 -ben végzett kutatásaim során figyeltem fel. További értékes információkat kaptam az említett szokásról Manherz Károly professzor úrtól (Pilisvörösvár) és Hálák Emese egykori tanítványomtól (Zsámbék). Mindezt itt köszönöm meg.

407