Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép és a rokonneműek

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

ják a legnagyobb folytonosságot.36 Az ilyen kép felső részében kegykép alatt a kegytemplom és ez alatt felirat látható. Évszázadokig megkülönböztető jegye a kis szentképeknek az, hogy a kegyképet - szinte kivétel nélkül Szűz Máriát és a kis Jézust - császári palástban, koronával, azaz felöltöztetve ábrázolták. Az emblémaszerű megfogalmazás jelként utal a vallásosság gyakorlásának kiemelten fontos mozzanatára: a búcsújárásra (8. kép).

A vallási gondolkodásban jelentkező áramlatok is éreztetik a hatásukat: kialakulnak olyan témák és megfogalmazási módjaik, amelyek egy-egy kultusz fénykorában tettek szert népszerűségre. Ilyenek például a Jézus Szent Szíve, az Arm a Christi, a Szűz Mária Hodogetria, a szenvedő anya, a köpenyes Mária stb. ikonográfiái változatai.37 A 19. század végétől válik képtémává az őrző angyal, aki meghatározott helyzetekben segíti: átvezeti a gyerekeket a patakon átívelő gyenge pallón, támogatja a vak kisgyermeket a közlekedésben stb.38 A képtémák teljességéről való áttekintéshez nagy segítséget ad egy-egy könyvkiadó árujegyzéke.39 A kis szentkép kategórián belül az említettek mellett még többfélét különböztet meg a kutatás, elsősorban a gyakorlati fúnkcióik szerint. Egyiknek -másiknak még magyar megnevezése sincs. A lenyelhető kép — Schluckbild, Eßzettel azzal a céllal készült, hogy azokat betegek gyógyulás reményében lenyeljék. Ezeken a finom papírból készült lapokon sorokba nyomtatták a kegyképet, és a megfelelő kegyhelyen árulták azokat. A hatékonyságot az eredeti helyszínen található kegyképpel való érintkezés biztosította, az érintést pedig sorozatosan is meg lehetett ismételni szükség szerint. Az amuletthez hasonlóan természetfeletti védelmet biztosított a beverli néven ismert miniatűr méretű képecske. A képet - esetleg szöveget - kicsi zacskóban a nyakukban hordták a hívők. Ez a képtípus a 17. századtól Ausztriában és Dél-Németországban volt kedvelt. Elsősorban a boszorkány, a démonok, a pestis, a tűzvész veszélyének elhárítását remélték így elérni az emberek. A világháborúk idején golyótalálatot volt hivatva elhárítani a nyakba akasztható szentkép. Megfelelő szertartások közepette olyan képek is szert tehettek sajátos tulajdonságokra, amelyek a hitbuzgalom keretében tisztelt tárgyakat ábrázoltak, például Krisztus szenvedéseinek eszközeit stb. Még az ún. bűnbocsánati cédulákra is nyomtathattak képeket.

36 Lengyel 2006; Limbacher 2006.

37 A szentképekről szóló irodalom általában a katolikus gyakorlattal foglalkozik. Az evangélikusok mértéktartó képhasználatáról lásd Scharfe 1968.

38 Christa Pieske és a köréje szerveződött kutatók foglalkoztak a vallásos képi nyomtatványok képzőművészeti forrásainak a feltárásával. Legjelentősebb művei: Pieske 1983, 1988, 1989.

39 Mielke 1992.

406