Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép és a rokonneműek

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

barokk korban sem lehettek azonosak, azt azonban elfogadhatjuk, hogy a művészi metszetek nem a társadalom alsó rétegei számára készültek.31 Antwerpen, Augsburg, Nürnberg, Bécs és Prága a legismertebb központjai az ilyen képkészítésnek. Házaló kereskedők segítségével, később lerakatok létesítésével terjesztették a termékeiket, elsősorban a búcsújáró helyeken.32 A 19. század fordulójától új technikák alapozták meg a tömegtermelést. A képek funkciója nem változott, az ikonográfiái vonások kidolgozottsága a technikához alkalmazkodott. Ugyanakkor a már említett színezés, vagy az apácamunkák örökébe lépő applikációs fogások alkalmazása még évtizedeken keresztül kézimunka maradt a szó eredeti értelmében véve. A technikai újítások a nyomdai eszközök és eljárások alkalmazásában mutatkozott meg. A dombornyomás segítségével a lap felületétől kiemelkedő mintázatokat tudtak előállítani, a stancolás a papírlapok széleinek vágását és lyukasztással való díszítését jelentette. (Ez utóbbi eljárását ma már csak a tortalapok csomagolópapnjának a szélei kialakításánál látjuk viszont.) A 19. század folyamán azután kialakul a színes nyomás: a litográfia, illetve kromolitográfia. Adolf Spamer számára ezeknek az újításoknak a bevezetése a kis szentképek műfajának a végét jelentette. Jóllehet ez a vég még ma is csak várat magára.33

A reliefszerű felületek előállítására voltak már kialakult technikák: például a bőrkötések, bélyegzők, fémdomborítások stb. készítésénél, Grafikai művek dombornyomására is volt már példa a 18. század elejétől. Ezekben az esetekben vékony aranyfóliát munkáltak meg. A nyomdatechnikai alkalmazásra a 19. az első felében került sor. A kívánt mintát fémlapra metszették (mélyítették) és elkészítették a pozitív formát is. A dombornyomásra szánt papírlapot a két forma közé illesztették és nagy erővel összenyomták azokat. (A vakok olvasókönyvei készülnek hasonló technikával.) A képek dombornyomással kialakított felületei igen változatos kombinációkat mutathatott. A tiszta fehéren nyomott lapokon kívül a dombomyomott részek és a színezett részek arányai és kompozíciós sémái megannyi változat kialakítására adott lehetőséget. Az egyik kedvelt és kelendő képváltozat volt az, amelyen az aranyszínű részt — vagy a kép középső részét, vagy a szegélyeket — hangsúlyozták, sajátos optikai hatást érve el így. Gyakori megoldás az, amikor a papírlapon a képkeretet dombornyomással díszítették, helyet hagyva arra, hogy egy másik munkafázisban a szabadon hagyott felületre már kinyomtatott képecskét ragasszanak.

31 Tüskés 1993. 270-306.; Knapp-Tüskés 2004.

32 Schott 1972; Somogyi 1905.

33 Brückner 2010. 209.; Spamer 1930.

404