Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Pilipkó Erzsébet: Árpád-házi szentek ábrázolásai a kárpátaljai görögkatolikus templomokban

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

azonban új identitások megjelenését tette lehetővé. A különböző hagyományértelmezések más-más gyökerekig nyúlnak vissza; az idősebb generációnak az 1949. évi reuniálás előtti állapotok: a latin elemekkel erősen átszőtt értékvilág az irányadó, míg az új generáció - amelynek parókusai már a nyíregyházi Hittudományi Főiskolán tanultak - a II. Vatikáni Zsinat szellemében a keleti lelkiséget, a bizánci kötődést helyezi előtérbe. Ezek a parókusok a működésük minden területén próbálják érvényre juttatni szemléletüket (templomok berendezése, szimbólumok megjelenítése, új ájtatosságok stb.), de hogy ez mennyire sikerül, az egyházközségenként változó, a közösség befogadásának függvénye.

Az egyéni és lokális társadalmi szerepkeresésen túl, maga a görögkatolikus egyház is keresi helyét Közép-Európában. Ez a Janus-arcú intézmény, az egyik legösszetettebb egyháztörténeti képződmény, maga is az „identitásépítés” stádiumában van, miután a korábban motivált latinizálási tendenciával szemben a II. Vatikáni Zsinat lehetőséget adott a keleti gyökerekhez való visszatalálásra, sőt kötelezővé tette azt. Ez a stratégiaváltás a magyarországi görögkatolikus egyház szemléletében az új püspök működése óta még inkább érvényesül: úgy a szertartás elemeiben, mint a templomok építésében és berendezésében. (Gondolok itt a centrális kupolás építményekre, az ikonosztázionok beépítésére stb.) Feltételezem, hogy ennek a keleti szemléletnek köszönhetően kerültek az új ikonosztázionokra a Szent Piroska-ábrázolások, illetve több új templom választotta címadó szentjéül (a szigetszentmiklósi, az ózdi görögkatolikus egyházközségek). (24. és 25. kép.)

A bizánci kereszténység Árpád-kori jelenléte a magyar görögkatolikusok számára alapvető identifikációs tényezővé vált. Formálódó új önértelmezésük három alappillérre épül: bizánci szertartás, a római Szentszékkel való egység és a magyar identitás." Ezek azok a gondolatok, amelyek az Árpád-házi szentek ábrázolásait a mezőgecsei és a tiszacsomai ikonosztázionokra elhelyezték. S a tiszacsomai augusztus 20-i Szent István-napi templombúcsú kilép a szorosan vett vallási cselekmények kereteiből, és a különböző kulturális reprezentációival lehetőséget teremt a közösség tagjainak magyar önazonosságuk megélésére. Az etnikus szimbólumoknak a vallási szférába való beemelésével a kárpátaljai magyar görögkatolikus közösségeknél egy újfajta identitásépítés van folyamatban, s egyértelmű kifejezése annak, hogy magyarság és keleti kereszténység nem egymást kizáró fogalmak. 11

11 http://www.gorogkatolikus.hu

370