Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Limbacher Gábor: Krisztus fegyverei hazánkban, Európában és a szakrális idő elvesztése a magyarországi katolikus egyházban
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. latkozása és túláradása. Az egzisztenciálisan megélt kereszténységben rítusok, szakrális képzetek és -meggyőződések révén a szent időbeliségbe érve, Jézus kínszenvedése, halála és feltámadása mintha nem kétezer éves történelmi tény, hanem jelen idejű aktualitás lenne, az élet egészét, benne a gazdálkodást is megújító, sikerre orientáló jelentőséggel.49 Ősi tapasztalat, hogy az Istenség egyes helyeken különösen szívesen nyilatkozik meg, és a kultusz itt kiváltképp kedves Neki. Ezek a kegyhelyek, az egyház által hitelesítettek a búcsújáró helyek. Igen gyakori és jellemző, hogy a szakrális idő-, tárgy- és térszemlélet ösz- szekapcsolódik. A hívek kegyhelyen, szakrális tárgyak, kegyábrázolás révén, szent ünnepi időben végzik rítusaikat, hatékony szakrális kommunikációjukat, és válnak a mennyei áldás részeseivé. A hagyományos vallású közösség a teret teljesen másként képzelte el, mint az újkori ember a deszakralizált tudományos nézetek ismeretében, különösen Galilei és Newton óta. E tudósok egy geometrikus kiterjedésű, homogén, folyamatos és végtelenül osztható teret posztuláltak, olyat, amely minden darabkájában egyenlő önmagával. A térnek ez a racionalizált mibenléte nem létezett az archaikus világképben, ahol a tér életre kel, lélekkel van fölruházva, és minőségében heterogén. E térszemlélethez tartozik, hogy az archaikus tudat nem tesz különbséget tér és idő között. Bárhogy írja is le teljes értékűen a teret, feltételez egy „itt és most” meghatározást, nem pedig pusztán „itt”-et. A tér és az idő e modellben elválaszthatatlan tér-idő egységet alkot, és a tárgyi világ, tárgy kultúra is ebbe ágyazódik. A történelmi, eszmetörténeti fejleményekkel, polgárosodással, szekularizációval, urbanizációs folyamatokkal és a lét eldologiasodásával alapvető változások következtek be. Európai változásokkal összefüggésben hazánkban a 18. század utolsó harmadában az év ünnepeit és az azokon szokásos körmenetek számát is csökkentették. 1774-ben a Helytartótanács rendeletet alkotott a kegyhelyekre vezetett, egy napnál hosszabb körmenetek, zarándoklatok tiltásáról, mert a jobbágyokat ezek a munka végzésében akadályozzák.50 A rendelet alkotói már elvesztették érzéküket a lét egysége, a szakrális tér, idő és tárgyi kultúra révén megvalósuló, a hétköznapok feladataira is felkészítő ünneplés mibenléte iránt. 49 Lengyel-Limbacher 1997. 27-41. 50 Kovács 1974. 50. 325
